A budapesti Iparrajziskolában tanult, majd az 1902-03-ban Balló Edénél a Mintarajztanodában. A következő évben Münchenben és Budapesten szabadiskolákba járt. 1906-tól a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon szezonkiállításain szerepelt. Rózsa Miklós, a Művészház alapítója kiállítási- és munkalehetőségekkel segítette. 1910-ben elnyerte Kohner Adolf szolnoki ösztöndíját, Nemes Marcell ezerkoronás díjával jutalmazták a Művészház palotája számára készített falképterveit. 1914-ben a Magyar Színház mennyezeti freskóit készítette el. 1918-ban az Ernst Múzeumban és a Műterem Galériában volt önálló kiállítása, az Erzsébet Sósfürdő ivócsarnokának kifestésére kapott megbízást. 1921-ben Max Hevesi bécsi szalonjában Scheiber Hugóval közösen állított ki. 1922-ben a budapesti Belvederében. 1923-ban és 1924-ben Herwarth Walden berlini Der Sturm galériájában, 1926-ban a New York-i Brooklyn Museumban, a Société Anonyme szervezésében rendezett nemzetközi kiállításon szerepelt. 1928-ban, Amerikában volt önálló kiállítása. Az 1930-as évektől rendszeresen kiállított Budapesten (Ernst Múzeum, Kovács Ákos Galériája, Fränkel Szalon, Tamás Galéria). A második világháborút üldözöttként élte át, elvesztette mindkét fiát és feleségét. Az 50-es években mellőzték. 1971-ben volt emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. 2002 nyarán a budapesti Mű-Terem Galéria rendezte meg gyűjteményes kiállítását.