Deák Dénes, a kiváló gyűjtő 1986-ban Székesfehérvár városának ajándékozta gyűjteménye egy részét, több mint hetven alkotást, képeket, rajzokat, kisplasztikákat és érmeket vegyesen. Az anyag bemutatására még abban az évben sor került a Pelikán házban, ideiglenes kiállítás keretében, amelyet Kovalovszky Márta művészettörténész, a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény (ez lett az adomány befogadására létrehozott új intézmény neve) tulajdonképpeni első igazgatója (1986-1994) rendezett. 1988-ban költözött az újabb adományozással immár kétszeresére, 164 műtárgyra bővült képtár jelenlegi épületébe, az Oskola utcai ház földszintjére.
1993-ban, a gyűjtő tragikusan korai halála után, a fehérvári anyag a végrendelet értelmében több száz darabbal gyarapodott. 1994 szeptemberében nyílt meg további épületrészek bekapcsolása és átépítése révén, jelentősen megnövelt alapterülettel az új állandó kiállítás, lényegében abban a formában, ahogy ma is látható. Ezt Szűcs Erzsébet művészettörténész, a gyűjtemény 1994-ben kinevezett igazgatója rendezte.
A leltárkönyv adatai szerint 1019 műtárgyból 864 volt eredetileg Deák Dénes tulajdona, s mindössze 155 került a képtár birtokába vásárlással, illetve a móri művésztelepen készült munkákból. Néhány országosan ismert művészt leszámítva, túlnyomórészt fehérvári és Fejér megyei alkotók művei tartoznak ebbe a körbe, amely keletkezésének időpontjával, karakterével, olykor minőségével is jól elhatárolható a törzsanyagtól.
Deák Dénes az első Oskola utcai kiállítás megnyitása alkalmából 1988-ban, saját kiadásában könyvet jelentetett meg, mely bevezető szövegekkel (Lóska Lajos tanulmánya, Hernádi Miklós interjúja) és műelemzésekkel, albumformában mutatta be a gyűjteményéből Székesfehérvárra került anyagot. Több mint egy évtizeden át ez a jól formált, könnyen kezelhető kiadvány képviselte a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény időközben jócskán megnőtt állományát. 2001-ben, amikor a raktári készlet már kimerülőben volt, hasznos kis népszerűsítő füzet váltotta fel a könyvet, amely a Tájak - Korok - Múzeumok Kiskönyvtára sorozatban (676. szám) jelent meg Szűcs Erzsébet szerkesztésében. Az utóbbi a maga módján már tükrözi az elhelyezésében is alaposan megváltozott intézmény aktuális állapotát, de nem pótolja a mostani vállalkozást, a gyűjtemény alapos, sokoldalú, minden részletre kiterjedő bemutatását.
Az új kiadvány a gyűjteményi katalógus hagyományainak megfelelően tanulmányokból, művészéletrajzokból, műelemzésekből és illusztrációkból áll, s elsősorban az állandó kiállításon szereplő mintegy 400 művet képviseli. A raktári anyagból is kiemelésre került néhány technikai okokból pihentetett, jelentős darab, a többi pedig listaszerűen szerepel a műtárgyjegyzékben. A szerzők a XX. századi magyar művészettel foglalkozó művészettörténészek mai generációiból kerültek ki, egyaránt akadnak köztük tapasztalt, nagy szakmai múlttal rendelkező kutatók és fiatalok, akik nemrég kerültek a pályára. Arra törekedtünk, hogy minden korszakról, minden műfajról és művészről lehetőleg annak specialistája írjon. Ennek megvalósítása azonban nem mindig sikerült, olykor pótmegoldással kellett beérni. A tanulmányok, kisebb korrekciókat leszámítva, a szerzők által megírt formában kerülnek közlésre. Nagyobb szerep jutott a szerkesztői beavatkozásnak az életrajzoknál és a műelemzéseknél, ahol a túlírt, kevésbé tárgyszerű anyagokat rövidíteni kellett.
A katalógus előkészítő munkájának hozadékaként felszínre került néhány érdekes attribúciós probléma.

Czigány Dezső monográfusa vitatja a Csendélet (banánnal, naranccsal, halakkal) című képnek az életműhöz tartozását, bizonyító adatok hiányában. Paizs Goebel Jenő Kettős portréjáról kiderült, hogy a kép felső sarkában nem is olyan észrevehetetlenül VA mesterjegy látható, minden bizonnyal tehát Varga Albert festette a vásznat önmagáról és művészbarátjáról. Farkas István Tengerparton, lila ég alatt (1934) című vászna hamisítvány gyanújába került kompilációs jellege, gyenge minősége és a hitelességet tanúsító dokumentumok hiányában. Hasonlóképpen további kutatásokat igényel, bizonyításra, vagy cáfolatra vár néhány Mednyánszky-mű (Zsidó katona, 1910-es évek; Férfi fej, é.n.; Tájkép lovat hajtó férfival, é.n.; Vonuló trén, é.n.) szerzősége is. A kézirat szerkesztése közben irányult rá a figyelem egy elfekvő Medgyessy-reliefre, mely a gyűjtő lakásából, a halála utáni felújításkor került elő. Ellentétben az eddigi vélekedéssel, mely után öntést gyanított, feltehetően eredeti mű, s azonos az Sz. Kürti Katalin által összeállított oeuvre-katalógusban szereplő Lovas-relieffel, 1937-ből.
A Deák Gyűjtemény katalógusa remélhetőleg hozzájárul majd az országos jelentőségű kollekció rangjának és értékének elismertetéséhez a magyar kulturális és művészeti köztudatban, s egyáltalán a szélesebb körű megismertetéshez itthon és külföldön.

Csendélet (banánnal, naranccsal, halakkal)

Tengerparton, lila ég alatt

Zsidó katona

Férfifej

Kettős portré

Lovas-relief