Szinyei és a hazai táj.

A hazai táj felfedezése Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza és Spányi Béla festészetében.


Városi Képtár - Deák Gyűjtemény (Székesfehérvár, Oskola utca 10.)


2009. szeptember 19 - 2010. január 4.

A Magyar Nemzeti Galéria, több megyei, városi múzeum és műgyűjtő féltett kincseiből állt össze ez a válogatás, amely több mint negyven, eddig a közönség által keveset látott eredeti alkotáson keresztül mutatja be a 19. század magyar művészeinek viszonyát a természethez.

Szolgáltatások, külön térítés nélkül:
Több korosztály számára készül foglalkoztató-füzet, honlapról előzetesen letölthető, illetve a helyszínen kapható.
általános iskolás pdf
általános iskolás zip
középiskolás pdf
középiskolás zip

A kiállításban folyamatosan megtekinthető Lakatos Iván filmrendező Szinyei Merse Pál munkásságát bemutató filmje

Szolgáltatások térítés ellenében:
Szakmai tárlatvezetés (minimum tízfős csoport esetén) 300 Ft/fő
letölthető wordben doc formátumban
Játékos foglalkozás (nagycsoportostól hatodik osztályosokig) 300 Ft/fő

Programok, rendezvények a kiállításban
Október 10. délelőtt 10-13 óráig Nagy rajzolás címmel országos akció a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében

Belépőjegy árak:
Felnőtt egyéni 1.500,- Ft.
felnőtt csoportos (10 főtől) 1.200,- Ft/fő
diák, nyugdíjas 800,- Ft
diák, nyugdíjas csoportos 600 Ft/fő
Családi jegy: 2 felnőtt és 2, illetve több gyermek 3.000,- Ft
Az Egyházmegyei Múzeummal közös jegy az Üdvösség történetei című kiállításra is érvényes: felnőtt 2.000,- Ft, diák, nyugdíjas 1.150,- Ft
Hat éves kor alatt és 80 éves kor fölött a belépés ingyenes

Csoportos előzetes bejelentkezése szükséges! Lehet e-mailben és telefonon (22/329-431) is.

Szeretettel várjuk a kiállításon és a kapcsolódó programokon!

A tájképfestészetről
A hellenizmus korától (i.e. 4. század) divatban volt a szobák belső falainak tájábrázolással való díszítése, másrészt az újkor első önálló tájképeit táblaképeken, körülbelül ötszáz éve festették. Giorgone Velencében a bukolikus idill képét, Altdorfer Regensburgban a vadregényes táj és Patinier az úgynevezett világtáj képét vetette fára, vászonra, a 15-16. század fordulóján, közel egy időben.
A műfaj létrejötte a modern értelemben vett műgyűjtés hőskorára esik, oka és okozója a gyűjtés fellendülésének, főként a polgárosodó Németalföldön.
A magyar művészet történetében, a 19. században az alkotóink először az idegen (főként itáliai) tájak bemutatását, megfestését tűzték maguk elé, majd a század utolsó harmadában a közvetlen környezetük először idilli, majd realista-naturalista ábrázolásán volt a hangsúly.
E tények mind együtt indokolták, hogy itt és most, olyan kiállítást rendezzünk, ahol a képtár 18. századi késő-barokk tájábrázolással díszített szobájából indulva - a Markó Károly és gyermekei egy-egy képe segítségével a 19. első felén átvezetve - eljussunk Szinyei egyedülálló, a korral szinkronban levő művészetéig. Mellette pedig a közvetlen környezetünk (Bodajk, Balaton, Velencei-tó vagy Alcsut) tájait megfestő két híres művész: Mészöly Géza és K. Spányi Béla alkotásain át vegyük észre a természetet, annak jelenségeit, hangulatait, részleteit. Merüljünk el a természet és festészet jelentős alkotók egóján átszűrt találkozásának csodájában.
A kortárs alkotókra és gyűjtőkre gondolva pedig támogassuk a festészet és a tájkép műfaja, valamint a mecenatúra és a műgyűjtés reneszánszát közvetlen környezetünkben.

Szinyei Merse Pál
[Szinyeújfalu (Felső-Magyarország), 1845. július 4. - Jernye, 1920. február 2.]
Édesapja Szinyei Merse Félix (1816-1875) Kassán jogi végzettséget szerzett nemes ember, aki országgyűlési követként, alispánként és főispánként is dolgozott, édesanyja Jekelfalussy Valéria (1826-1880) művészetkedvelő és élénk társadalmi életet élő asszony.
A festő a család nyolc gyermeke közül harmadikként született.
Alsóbb iskoláit Eperjesen és Nagyváradon végezte. Középiskolai festőtanára Mezey Lajos, kinek biztatására kezdett el festészettel foglalkozni.
1864 áprilisától a Müncheni Akadémián tanult, tanárai A. Strahuber, H. Anschütz, 1866-tól Wagner Sándor, 1867-69 októberéig K. Piloty
A kor kedvelt és legfontosabb műfaja a reprezentatív történeti festészet . Bár az akadémia képzés is erre irányul, Szinyei ilyen témájú kompozíciók festésével nem próbálkozik. Néhány mitológiai kompozíciót tervez (pl. Faun, A tavasz ébredése), ezek megfestésével közelebb kerül keresett céljához: a természetábrázoláshoz. Saját kedvtelésére apró tájkivágatokat fest, mellyel rátalál legfontosabb mondanivalójára: az ember és a természet harmonikus együttélését kifejező témavilágra.
1868-70 a témában festett, mesterien kidolgozott és komponált képét Anya és gyermekei I. címmel amerikai gyűjtő veszi meg, így a hazai és európai közönség számára sokáig ismeretlen marad.
1870-71-ben a francia-német háború kitörése, és édesapja főispáni kinevezése miatt nem utazik vissza Münchenbe, Jernyén, a család birtokán él. Családi portrékat, oltárképet és egy természettanulmányt fest.
1872-73-ban Münchenbe visszatérve megfesti főművét a Majálist.
1874-ben hazatérve megnősül. Feleségéről - Probstner Zsófiáról - festett képe Lilaruhás nő címmel vált ismertté. A komplementer színekre alapozva megfestett, tájba helyezett portré kolorisztikus lehetőségei továbbra is foglalkoztatják.
1882-ben festett Pacsirta című képe sikertelen fogadtatása után 10 évre abbahagyja a festést és csak 1894-ben kezdi újra, hogy az Ezredéves Kiállítás, majd a millenneum évében megrendezett egyéni kiállítás teljes sikert hozzon számára. Az ünnepségekre összesereglett, külföldi tanulmányaikról hazatérő, törekvő fiatal festők lelkesen fedezik fel mesterüknek. Szinyei újra bekapcsolódik a művészeti életbe.
1897-ben országgyűlési képviselővé választják, küzd a hazai művészképzés modernizálódásáért.
1905-1920-ig, február 2-án bekövetkezett haláláig, a budapesti Képzőművészeti Főiskola igazgatója.
Utolsó naturalista-realista korszakában főként tájábrázolása tömörebbé, szerkezetessé vált.
Életművét a lehető legteljesebben - Félix fiától született lányunokája - Szinyei Merse Anna művészettörténész dolgozta fel könyveiben, kiállításokon.

Mészöly Géza
(Sárbogárd, 1844. május 18. - Jobbágyi, 1887. november 11.)
Édesapja Mészöly Imre, középnemesi családból származó vármegyei hivatalnok, édesanyja Kenessey Johanna.
Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte, rajztanára Kallós Kálmán volt.
Budapesti jogász hallgatóként a Nemzeti Múzeumban kiállított festményeket másolta kedvtelésből. Ligeti Antal a "képtár őre"-ként dolgozó festőművész felismerve tehetségét, pártfogásába vette.
1869-ben állami ösztöndíjjal a Bécsi Akadémiára került, ahol 1871-ig tájképfestészeti osztályát látogatta.
1872-ben műtermet nyitott Münchenben és 1877-ig felváltva élt Németországban, illetve Magyarországon édesanyjánál Székesfehérváron. Művei - főként a magyar tájat ábrázoló alkotásai - rendkívül keresettek voltak, megrendelői sorba álltak alkotásiért. Itthon állami megrendelést is kapott.
1872-ben Telepy Károly megbízásából megszervezi a Képzőművészeti Társulat székesfehérvári kiállítását, ahol Székely Bertalan, Than Mór, Orlai Petrich Soma, Brodszky és mások képei mellett szerényen egy rajzzal szerepel.
1877-ben hazaköltözve Székesfehérváron telepedik le, 1878-ban tevékeny részt vállal a Zichy Jenő gróf által szervezett Fehérvári Országos Kiállításban. Beválasztják a szervező bizottságba, a "Közművelődési tárgyak, tanszerek és szépművészet" csoportjába, valamint az ünnepély rendező bizottságába.
1882-ben hosszabb időt tölt Párizsban.
1883-ban megnősül, felesége Posztaczky Róza, egy jobbágyi nagybirtokos lánya lesz.
1884 novemberében, pezsgőbb művészeti életre vágyva Pestre költöznek.
1885-ben kinevezik a fővárosi Női festőiskola tanárává, ahol Lotz Károllyal együtt tanít. Mészöly a tájkép és csendéletfestészet tanára.
1887 novemberében 44 éves korában tüdőbaj következtében Jobbágyiban elhunyt.
Lírai hangvételű, aprólékos műgonddal megfestett alkotásaiban - csakúgy, mint életében - a csend és a nyugalom szépségét kereste. Balatoni, vagy folyóparti tájakat, halászokat gyakran festett. Tájba helyezett alakjai itt-ott szomorkás, de idillikus hangulatot közvetítenek.
Műveit gyakran a barbizoni mesterek és Corot festészetével rokonítják.

Spányi Béla
(Pest, 1852. március 19. - Budapest, 1914. június 12.)
A Mészöly Géza követőjének tartott festő Bécsben és Münchenben tanult, 1878-ban Szolnokra tért vissza, de innen később Bodajkra költözött. Bodajk számára állandó inspirációs forrássá vált.
1887-88-ban ismét hosszabb időt töltött Münchenben
1893-ban Őszi verőfény című képéért állami aranyéremmel tüntették ki.
az épülő Országház étterme számára nagyméretű freskókat készített és részt vett a Feszty körkép megfestésében, ahol a háttérben megjelenő tájakat festette.
1905-ben gyűjteményes kiállítását rendezték meg a Műcsarnokban, a Vasárnapi Hírek című újságban megjelenő kritika az alábbiakat írja: "Képein a hangulat a fő. Az erdő mélyének magánya, az erdőszél csöndje, a vizes vidékek, mocsarak, parkok melankóliája, a reggeli vagy esteli szürkület, a tavasz üdesége, az ősz bús hervadása."