Alternatíva címmel a Székesfehérvári Művészek Társasága tagjainak kiállítása
2016. május 13. -- június 24., Pelikán Galéria (Kossuth utca 15.)
A képzőművészeti alkotás rendszerint a valós látványnak valamilyen alter-natívája. Ezen túlmenően a művekben egy gondolat, helyzet, érzés alternatíváit is felfedezhetjük.
A köznapi életben alternatíváról akkor beszélünk, ha legalább kettő lehetőség közül választhatunk. Tapasztalhatjuk, hogy ezt a szabadságot nem mindenki igényli, hiszen az alternatívák közti döntés esetenként teher, felelősség, kockázat, kompromisszum.
Aztán jön az alternatívák millió ága-boga. Alternatíva volt-e az almafa a Paradicsomban? Alternatíva-e, ha választani kell két egyformán jó közül? Két rossz közül? Vagyis bővebb vagy szűkebb legyen az opciók száma? Ezeket és ilyen kérdéseket tettek fel saját maguknak az alkotók.
A kiállítást május 13-án, pénteken 18 órakor megnyitja Fehér Renátó költő.
Megtekinthető keddtől péntekig naponta 10-től 18 óráig.
A tárlat kurátora Jónás Attila.

A kiállított művek jegyzéke: [19 művész 24/38/53 munkája]

Arany Gold Zoltán: Alternatíva, 2016.; fotóprint; 5 db * 40*50 cm; j.n.

Bauer István: Welcome, 2015.; vászon, vegyes; 50*70 cm (keretes méret: 51*71.5 xm); j.b.l.: Bauer '15., f.h.: Bauer 2015 / "Welcome" / 50x70 cm / vegyes, vászon

Büki Zsuzsa: Innen és túl I., 2016.; elektrográfia (papír; print); 230*240 mm (papírméret: 40*30 cm, keretes méret: 41*31 cm); j.j.l.: Büki (a printen), j.j.l.: Büki Zsuzsanna; f.b.l.: INNEN ÉS TÚL I. 2016, k.l.: e.g. 1/5; f.h.: BÜKI ZSUZSANNA / 2016 / INNEN ÉS TÚL... I. / elektrográfia / 1/5
Büki Zsuzsa: Innen és túl II., 2016.; elektrográfia (papír; print); 230*240 mm (papírméret: 40*30 cm, keretes méret: 41*31 cm); j.j.l.: Büki (a printen), j.j.l.: Büki Zsuzsanna; f.b.l.: INNEN ÉS TÚL II. 2016, k.l.: e.g.; f.h.: BÜKI ZSUZSANNA / 2016 / INNEN ÉS TÚL II. / elektrográfia / 1/5
Büki Zsuzsa: Innen és túl III., 2016.; elektrográfia (papír; print); 230*240 mm (papírméret: 40*30 cm, keretes méret: 41*31 cm); j.j.l.: Büki (a printen), j.j.l.: Büki Zsuzsanna; f.b.l.: INNEN ÉS TÚL III. 2016, k.l.: e.g.; f.h.: BÜKI ZSUZSANNA / 2016 / INNEN ÉS TÚL III. / elektrográfia / 1/5

Haraszti Zsolt: Át a tengeren, 2016.; mozgatható objekt, doboz (fa műanyag, akril, gipsz); 29/32,5*19/27,5*17/21 cm; j.j.l.: HZs, f.b.l.: 2016., k.l.: ÁT A TENGEREN; f.h.: Át a tengeren / fa műanyag, akril, gipsz / 2016. / HZs / harasztizsolt
Haraszti Zsolt: Főszerkesztői alternatíva, 2016. fa, vászon, akril; 55*45 cm (vászon: 50*40 cm); j.j.l.: HZs, f.b.l.: 2016., k.l.: FŐSZERKESZTŐI ALTERNATÍVA (IDÉZETEK); f.h.: "FŐSZERKESZTŐI / ALTERNATÍVA" (IDÉZETEK) / Acril, vászon, fa 55x45 cm / 2016. május / harasztizsolt / HZs / Idézetek NZP cikkeiből

Jónás Attila: Másik oldal, 2016.; elektrográfia (karton, print); 3 db 30*30-as kocka, rajtuk 6-6 db 285*285 mm-es nyomat; j.n.

Koppány Attila: Európa elrablása, 2015.; síkplasztika; 40*30 cm (keretes méret: 53*43 cm); j.n., f.h. fejtetőn: Koppány Attila: / ("Európa elrablása") / síkplasztika, vegyes tech. / farost / 40*30 cm / 150.000,- Ft / [Műteremcím] [kiáll.: Bp, Síkplasztika-kiállítás]

Miklós János: "A boldog emberek nagyszerű társasági lények" (Seligman), 2016.; kerámia; 56*32*35 cm; j.n. (rajta jelek)

Nagy Edit: Viszlát, 2009.; fa, vegyes technika; 77*120 cm, j.n., mgt; [kiáll.: PG, Téli Tárlat, 2009.]

Pácser László: Remény, 2015.; fa, olaj, akril; 100*70 cm; j.j.l.: Pácser, f.h: balra: "REMÉNY" / Pácser // jobbra: 70x100 / OLAJ, AKRIL / BP. 2015

Pálné Hencz Teréz: Kultúrszarkofágok, 2016.; elektrografika, 50*70 cm (keretes méret: 53*73 cm); j.n (j.h.: PHT), f.h.: "KULTÚRSZARKOFÁGOK", 2016 / 70x50 / ELEKTROGRÁFIA / PHT
Pálné Hencz Teréz: Csak autentikusan, 2016.; installáció (ready made), 8*11*5 cm (szövőszék súlya); és 4 db A4-es fénymásolat; j.n.

Pinke Miklós: Polaroidok 2., é.n.; vászon, akril; 60*44,5 cm; j.k.l., f.h.: 2. "POLAROIDOK" II. / 60x44,5 cm / akril, vászon / PINKE MIKLÓS / [lakcím]
Pinke Miklós: Polaroidok 12., é.n.; vászon, akril; 60*44,5 cm; j.k.l., f.h.: 12. "POLAROIDOK" XII. / 60x44,5 cm / akril-vászon / PINKE MIKLÓS / [lakcím]

Pintér Balázs: (Geometrikus) Csillag, 2014.; gipsz, 35*35-ös alapon 37*33,5 cm * 31,3 cm mag); j.n.

Revák István: Házak a Dunakanyarban, 2016.; karton, pasztell; 280*240 mm (keretes méret: 37*31 cm); j.n., f.h.: REVÁK ISTVÁN / Házak a Dunakanyarban / karton, pasztell 2016.
Revák István: Dunakanyar télen, 2016.; vászon, olaj; 40*40 cm (keretes méret: 42*42 cm); j.b.l.: Revák I / 2016.; f.h.: REVÁK ISTVÁN / Dunakanyar télen / olaj, vászon 2016
Revák István: Jég és sivatag, 2016.; farost, olaj; 30*50 cm (keretes méret: 32*52 cm); j.b.l.: Revák I. 2016, f.h.: REVÁK ISTVÁN / Jég és sivatag / olaj, farost, 2016

Szabó Noémi: Légy jó mindhalálig!, 2016.; fa, ceruza/akril/linómetszet; 4 db x 25x20 cm; j.n., f.h.

Szegedi Csaba: Január-február, 2016.; vászon, akril; 95*120 cm; j.b.l.: Szegedi Cs, f.h.: SZEGEDI CSABA / = Január-/február = / 95x120 cm / akril, vászon / 2016 / 2016. 02. 15.
Szegedi Csaba: December-január, 2016.; vászon, vegyes technika; 90*120 cm; j.b.l.: Szegedi Cs, f.h.: SZEGEDI CSABA / = December-/ január = / 90x120 cm / vegyes technika, vászon / 2016. / 2016. 01. 27.

Szentes Ottokár: Fel vagy le, 2016.; farost, olaj, vegyes technika; 70*70 cm (keretes méret: 77*77 cm); j.j.l.:. Szentes '15; f.h.: "FEL VAGY LE" / S OLAJ-FAROST 70x70 cm / 2016 / SZENTES OTTOKÁR / [lakcím]

Szolnoki Szabolcs: Kis magyar medencetisztítás, 2011.; vászon, akril, olaj; 50*70 cm; j.j.l.: Szolnoki, f.h.: "KIS MAGYAR / MEDENCETISZTÍTÁS" / 2011. / Szolnoki Szabolcs

Ujházi Péter: Belvárosi rém, 2015.; vászon, akril; 120*100 cm; j.k.f.: UP 2015525, f.k.f.: Ez elég Most / mos !!; f.h.: UJHÁZI PÉTER / "BELVÁROSI RÉM" 2015 / akril, vászon 120x100 cm

Végvári Beatrix: Minden és semmi 1., 2016.; elektrográfia, vászon, print; print mérete: 2 db * 60*60 cm (vászon mérete: 140*60 cm); j.n., h. kiáll. címke: I. Nemzetközi Digitális Triennálé, MET, Szekszárd, 2015. szept. 19. -- okt. 31.

Sajtófigyelő:

Szabó Zoltán: A Székesfehérvári Művészek Társaságának kollektív kiállítása (FMH, 2016. 06. 01.)

A megnyitó: Koppán Viktor (18 kép) (feol.hu, 2016. május 13.)

A megnyitó: Változatok egy témára (Lőrincz Miklós, kortarsfesztival.hu, 2016. május 13.)

enteriőrök

A megnyitó képekben (Rácskay Zoltán fotói)

A rendezés (Jónás Attila fotói) és a megnyitó (Reiter Rita fotói): https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=262010774150814&id=100010256807303

Fehér Renátó
Az otthontalanság mint alternatíva

"A szabadságvágy és szabadságszeretet mindenekelőtt, az igazságtalanságnak nemcsak gyűlölete, de kifigurázása is, a bátorság tisztelete egy kis hetvenkedéssel tetézve, nyugalom a nagy bajban, fellobbanás a kicsiben" -- írja Esterházy Péter a Kis magyar pornográfiában. Ez az Esterházy-könyv ezúttal Szolnoki Szabolcs Kis magyar medencetisztítás című képéről jutott eszembe. (Zárójel: medencét minden magyar hátsókertbe; lélekben tizenötmillió medencetulajdonos miniszterelnöke szeretnék lenni; satöbbi; zárójel bezárva). Aki medencét tisztít, az rendet tart. Műveljük medencéinket. Tiszta medence, rendes ház. Rend a lelke mindennek. Először legyen rend, aztán lehet kulturáltan szórakozni. Ezen a ponton, azonban szabadkoznék, ha szabad. (Szabadságvágy, szabadságszeretet, szabadság, lásd fentebb Esterházynál.)

Jöjj el, szabadság, te szülj nekem tiszta medencét! -- kiált fel a költő is, és a tiszta medence alatt rendet ért. De a logikai sor azért mégsem másodlagos: előbb szabadság, az szüli a rendet. Szüli, mint egy édesanya. És nem fordítva, nem a rend, a hirtelenharagú mostohaapa neveli ki a szabadságot.
A Székesfehérvári Művészek Társaságának kiállítása is a szabadság felől indul, a sokszínűség, a sokféleség, a különbség, az elkülönbözés, a pluralizmus felől. Ez a pluralizmus szüli aztán a kiállítás hívószavát és címét, viszonyítási pontját, rendjét: az alternatívát. Alternatíva egyenlő: a sokféleség rendje. Talán ez járt a kurátor, Jónás Attila fejében is. A Fehérvárról menő hadiutat alternatívák, tehát útelágazások keresztezik. Mondhatja a GPS, hogy újratervezés.

A Fehérvárra menő hadiút, az olyan, hogy az otthon. Ezt gondoltam, amíg rá nem jöttem, hogy legalább én legalább a nyelvben vagyok legalább otthon, a nyelv pedig nem otthonos. Vagy: otthon ott vagyok, ahol én mondom, hogy welcome. Welcome -- ez Bauer István képének címe, és aki erre a képre ránéz, az valamit megsejthet abból, hogy mennyire nem statikus, mennyire instabil jelentéseket hordoz a hely, ahol te mondod (ha mondod egyáltalán) a Másiknak (copyright Lévinas), az idegennek, hogy welcome, hogy Isten hozott. "There is no place like home" -- duruzsolja Dorothy az Óz, a nagy varázslóban, és optimistán úgy fordítjuk ezt, hogy "Mindenhol jó, de legjobb otthon", és persze olyankor mondjuk, amikor épp hazaérünk. Valójában meg sehol egy hely, ami otthonos. De Dorothy azt is mondja, hogy I have a feeling we are not in Kansas anymore (Van egy olyan érzésem, hogy már nem Kansasben vagyunk). Dorothy még emlékszik Kansasre, emlékszik még arra, ami valaha az otthona volt, szemben a Sebald-regény, a Kivándoroltak hősével, Paul Beyerterrel, aki azt írja egyik fényképe hátlapjára, hogy "...légvonalban mindig 2000 kilométer távolságra, de honnan?" Az otthon úgy múlik el, hogy még azt sem mondjuk neki, ami Nagy Edit képének címében áll: nem mondjuk neki, hogy Viszlát.

És ha már ott tartok, hogy az otthon és annak megingása és elveszítése, akkor ideidézem György Oszkárt, aki egyetemistaként együtt járt Babitscsal, Kosztolányival, Juhásszal a Négyesy-féle szemináriumra. Aztán majdnem egy évtizedet tanított Ungváron az 1910-es évek közepén, ahol Szabó Dezső is élt akkoriban és írta Az elsodort falut, Gyöngyi Oszkár figuráját persze Györgyről mintázva. György Oszkár 1920-ban került Székesfehérvárra, a reálgimnáziumban kezdett magyart, franciát, földrajzot tanítani, megnősült, Baudelaire-t és Verlaine-t fordított magyarra, évek múlva pedig az akkor alapított Vörösmarty Társaság alelnöke lett. Neki nem csak térkép volt e táj, mert tudta, amit tudni, és amiért élni érdemes. 1944-ben aztán mindenféle alternatíva híján, mindenféle otthonosságát felszámolták: otthonát a nyelvben, a saját testében, honját a hazában.

Alternatíva az, amikor arra, hogy itt élned, halnod kell, egyszerűen azt mondom, hogy nem.

Hogy itt szerettünk nőket: hihetetlen -- írta egy versében Petri György. Itt van a város, vagyunk lakói -- énekelte Cseh Tamás. Jó, hát akkor itt fogunk élni -- mondta az Anya a Megáll az idő című Gothár-film legelején. Ezek a pattogó, rezignált ittek maradnak kapaszkodók, világítótornyok a mókuskeréken, ahogy azt Haraszti Zsolt objektjén is látjuk, ezek az otthonosságukat vesztett ittek az alternatívák, más egyéb alig, ha már úgy alakult, hogy most, a folytonos átmenetiség korában szüntelenül és szükségszerűen kell újrakonstruálni önmagunkat. És noha a kultúra és a művészet eszköztára rendkívül korlátozott, tápértéke alacsonyabb, mint az igézete, de biztosít még néha egy-egy kuckót ebben a nagy otthontalanságban, ami amúgy is sajátja a kornak, amelyben élnünk adatik, amelyben az életünk szivárog el. A hátország csupa idegenség. Így élünk Pannóniában.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és ezennel a kiállítást megnyitom.

a meghívó (Jónás Attila grafikája)