1930-34 között az Iparművészeti Iskolában reklámgrafikát tanult. 1935-ben Vaszary János, egy évvel később Aba-Novák Vilmos iskoláját látogatta. 1934-ben ismerkedett meg Vajda Lajossal. Korai munkáiból 1938-ban rendeztek kiállítást, ezeken Czóbel Béla hatását fedezhetjük fel. Későbbi műveire a szentendrei festészet és elsősorban Vajda Lajos jelképerejű motívumhasználata jellemző. Az Európai Iskola alapító tagja volt. Vajda halála után tudatosan folytatatta barátja művészeti törekvéseit. 1945 után erősödik művészetében a szürrealisztikus jelleg, borongós, sötétségből kibontakozó szimbolikus formavilága a magyar tragédiaélmény hordozója. 1957 és 1961 között Párizsban élt, de művészetére mindvégig a magyar népművészeti formakincs felhasználása jellemző. Fotomontázsain társadalmi problémákra való érzékenysége mutatkozik meg. Munkáiban a talált tárgyak, fotók szimbolikus tartalmakkal töltekeznek, szinte profán ikonná szentelődnek.

Számos díjat nyert: 1960-ban az edinburgh-i illusztráció pályázat I. díja; 1971-ben az Országos Grafikai Biennále III. díja; 1972-ben a debreceni In memoriam Bartók Béla pályázat fődíja; Cagnes-sur-Mer-ben az UNESCO Nemzetek díja; 1973-ban az Országos Grafikai Biennále III. díja; ebben az évben lett Érdemes Művész, 1982-ben Kiváló Művész; 1985-ben megkapta a Kossuth-díjat.