Bortnyik Sándor

bibiliográfia

Borbély L.: Bortnyik Sándor korai művészete. Művészettörténeti Értesítő, 18., 1969/1.;

Bortnyik Sándor kiállítása. (MNG, Kat.), Bp., 1969;

Borbély L.: Bortnyik. (A művészet kiskönyvtára) Bp., 1971;

Bortnyik Sándor emlékkiállítása. (MNG), Bp., 1977;

Bortnyik a grafikus és könyvművész. Bortnyik Sándor centenáriumi kiállítása. (PIM), Bp., 1993;

Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1994;

Haus Ungarn, Berlin, 1994;

Bakos K.: Bortnyik Sándor magániskolája, a Műhely 1928-1938. In Reform, alternatív és progresszív műhelyiskolák 1896-1944. (Szerk.: Köves Szilvia), Bp., 2003.

Révész Emese

Bortnyik Sándor - életrajz

Szülővárosából 1910-ben költözött fel Budapestre. 1913 és 1915 között a Művészház képzőművészeti szabadiskolájának növendéke. 1918-ban bekapcsolódott a Kassák vezette aktivisták körébe. Expresszív-kubisztikus stílusban készültek a MA világszemléleti különszámainak címlapjait díszítő agitatív linómetszetei. 1918 végétől tájábrázolásait és figuratív festményeit feszesebb képépítés, a kubizmus erőteljes hatása jellemezte. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. 1920 végén a MA kiadásában megjelent hat képarchitektúráját tartalmazó Albuma. Weimarban megismerkedett a Bauhaus-szal és a De Stijl csoporttal. 1922-ben és 1923-ban kiállított a berlini Sturm galériában.

1925-ban hazatért Budapestre, Palasovszky Ödönnel megalapította a Zöld szamár színtársulatot, amely számára kosztümöket és díszleteket is tervezett. Az 1930-as évek végén festőibb és realistább stílusban dolgozott. 1947-1949 között a Szabad Művészet szerkesztője, 1948-1949 között az Iparművészeti Főiskola tanszékvezetője, 1949-1956 között a Képzőművészeti Főiskola igazgatója volt. A Korszerűsített klasszikusok-ciklusában a klasszikus és modern festészet ismert alkotásainak parafrázisait készítette el. Munkácsy- (1955) és Kossuth- (1973) díjas Érdemes (1956) és Kiváló (1970) Művész.

művei