1925-28 között az Iparművészeti Iskolában reklámgrafikusnak készült, mestere Helbing Ferenc volt. 1928-30-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, mestere Rudnay Gyula. Tagja a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, a KUT-nak, majd az Európai Iskolának. A húszas évektől részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1936-ban a Tamás Galériában állították ki műveit. 1938-ban a Szinyei Társaság éves rendezvényén, a Tavaszi Szalonon kitüntető elismerést nyert. 1939-től Vajda Lajos és a szentendrei festészet hatása alá került, a 40-es, 50-es években a Szentendrei Művésztelepen dolgozott. 1953-ban Munkácsy-díjat kapott. Korai, száraz realista festőmodora Kállai Ernő hatására rövid időre expresszív irányba fejlődött, képei a magyar bioromantika áramlatába illeszkednek, organikus-szürrealista hatást mutatnak. 1947-ben szerepel a párizsi szürrealista kiállításon (Galerie Creuze). Nonfiguratív kísérleteket követően visszatért a szocialista realizmushoz. A 1960-as évek elején három kiállítása volt Buenos Airesben, 1963-tól haláláig Izraelben élt, a szürrealista formanyelvhez tért vissza. 1979-ben szerepelt a Forradalmi Művészet című Szombathelyi Képtárban bemutatott kiállításon, amelyhez katalógus készült. 1988-ban teljes hagyatékát visszahozták Magyarországra, s az anyagból a pécsi Janus Pannonius Múzeum a Budapest Galéria és a Szombathelyi Képtár katalógussal kísért emlékkiállítást rendezett.