A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke, akitől csak a magyaros témák kedvelését vette át. Állami ösztöndíjjal több évet töltött Rómában, de nem hatott rá erőteljesebben a Novecento stílusa. Népművészeti előképek nyomán alakította ki naiv művészettel rokon képi világát, de meseszerű, elbeszélő karakterű műveinek formai megoldása, kompozíciója, szín- és festékhasználata teljesen professzionális. Dekoratív hajlamait freskófestésben (Budapest, Palatinus fürdő 1937; Róma, Villa Caproni, 1941; Újpest, Munkásnő Otthon, 1946), gobelintervezésben (Alba Regia, 1937; Szent István, 1938; Noé bárkája, 1942; Szüret, 1952; Magyarország, Népművészet, 1954; Magyarország, 1955; Kisfaludy, 1956; Falu, 1959) és színházi díszletek, jelmezek készítésében gyümölcsöztette. Közreműködésével mutatta be a római opera 1942-ben Alban Berg Wozzeckjét, s színpadképet tervezett egy sor Milloss Aurél baletthez. 1945 előtt három alkalommal szerepeltek képei a Velencei Biennálén. 1956-ban Munkácsy-díjat kapott. Gyűjteményes kiállítását 1975-ben az Ernst Múzeum rendezte meg.

Dr. Nagy Zoltán