Művészeti tanulmányait az Iparrajziskola üvegfestő szakán kezdte az 1910-es évek közepén. 1916 és 1924 között a Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, majd Réti István tanítványa volt. 1924 nyarán Nemes Marcell-ösztöndíjjal Párizsba utazott. Itt közös műtermet bérelt Jeges Ernővel és Varga Alberttel, majd a Czimra fivérekkel. Együtt dolgoztak a francia főváros tőszomszédságában lévő Barbizonban is. Első gyűjteményes kiállítására 1925 júliusában került sor a párizsi Galerie du Zodiaque-ban. 1924-ben belépett a KÉVE művészegyesületbe. 1926-ban szinte az egész évet Nagybányán töltötte. Ekkortól kezdte használni a Paizs előnevet. 1926 novemberében a volt Réti-tanítványokkal közösen állított ki Szentendrén, 1928-ban megalapították a Szentendrei Festők Társaságát. 1927-28-ban részt vett a magyar képzőművészetet bemutató vándorkiállításon Lengyelországban, Rómában, Stockholmban és Göteborgban, belépett a Munkácsy Céhbe. 1929-ben a Barcelonai Világkiállításon ezüstérmet kapott. Az 1920-as évek végétől Szentendrén és Budapesten dolgozott. Komolyabb kollekcióval jelentkezett az Ernst Múzeum 1931 novemberi és 1935 februári csoportos kiállításain. Az 1930-as évek elején művészete álomszerű-szimbolikus, metafizikus irányba fordult. Rendszeresen szerepelt a Képzőművészek Uj Társasága kiállításain. A budapesti Alkotás Művészház 1943-ban gyűjteményes kiállítását, a Fővárosi Képtár 1948-ban emlékkiállítását rendezte meg.