A Mintarajziskola és Rajztanárképzőn Székely Bertalan volt mestere. Római ösztöndíja során barátságot kötött Körösfői-Kriesch Aladárral. Hét évig Párizsban élt, a Julian Akadémiát látogatta, megismerkedett a rózsakeresztes festőkkel és a teozófiával. Gondolkodására nagy hatással volt Schmitt Jenő Henrik és Tolsztoj filozófiája. 1900-ban, részt vett a párizsi magyar kiállítás előkészítésében, szőnyegeivel bronzérmet nyert. 1907-ben Veszprémből Gödöllőre költözött. Jelentősek Komjáthy Jenő, K. Lippich Elek és Ady Endre költeményeihez rajzolt könyvillusztrációi, tervezett ex libriseket, hímzéseket, faliszőnyegeket, üvegfestményeket is. Művészember otthona című enteriőrje nagy sikert aratott az 1906-os milánói világkiállításon. Festményei és grafikái között számos filozofáló, társadalmi, morális problémákat elemző programkép található. Művészeti, társadalmi kérdésekről vallott elveit írásaiban is kifejtette (Az élet művészete, 1911). Monumentális épületdíszítői munkái: a Nemzeti Szalon üvegablakai (1906-1907), a veszprémi színház homlokzatának sgrafittója (1907), a marosvásárhelyi kultúrpalota üvegablakai (1912-1913), a lipótmezei elmegyógyintézet kápolnájának üvegablakai és díszítő festése(1913-1914), a pesterzsébeti Szent Erzsébet templom dekorációja (1937-1941). 1920 után több grafikai sorozatot készített (Párizsi visszaemlékezések, Szerelem-ciklus). 1934-1944 között a Képzőművészeti Főiskola tanáraként freskófestést, gobelin- és mozaikkészítést oktatott.