1926-1929: Budapesten dolgozott, majd a Műegyetemen tanult. 1929-1935: Képzőművészeti Főiskola, Rudnay Gyula tanítványa. 1936-ben feleségével, Anna Margittal rendezett közös kiállítást az Ernst Múzeumban. 1937-ben lett tagja a KUT-nak, ettől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. A II. világháborút nagy részben munkaszolgálatosként élte végig, s ott is lelte halálát 1944-ben. A posztnagybányai festészet igézetében kezdte pályáját, s a 30-as évek végéig a hivatalos művészeti életbe igyekezett beilleszkedni. Korai munkái a Nabis-knak a tömegeket dekoratív síkba terítő kompozícióira emlékeztetnek, illetve Rippl-Rónai József és Berény Róbert stílusával rokoníthatók. 1936-37-től kezdve, saját szavaival élve, "szubjektív álomképekből táplálkozó víziós képeket" fest, képalkotó módszerét "asszociatív expresszionizmusnak" nevezi. A háború idején megrázó látomásokban számol be harctéri és otthoni élményeiről, Sötét idők (MNG) című kép- és rajzsorozatában, a Jelenések könyve alapján, 1944-es ukrajnai munkaszolgálata alatt készített, 12 lapból álló Apokalipszis-sorozatában, illetve festményeiben.