A bécsi képzőművészeti akadémián Ch. Griepenkerl, 1885-88 között a budapesti Mintarajziskolában Greguss János, Lotz Károly, Székely Bertalan növendéke volt. Ösztöndíjjal Wilhelm von Dieznél tanult Münchenben, majd Benczúr Gyula mesteriskolájában képezte tovább magát, 1902-ben Ferenczy Károlyt követve Nagybányán dolgozott. Példaképének Munkácsyt tekintette, Rudnayval lelki rokonságot érzett. A szolnoki művésztelepen élt, később Szentes környéki tanyáján. Képein az alföldi táj jellegzetes motívumai és szűkebb környezetének szereplői jelennek meg. Legfontosabb kifejezőeszköze a szín. Ecsetkezelése dinamikus, koloritja erőteljes, olykor drámai erővel világító komplementer színekből épül. 1935-ben állami aranyéremmel, 1949-ben Kossuth-díjjal ismerik el munkásságát. Hagyatékának jelentős részét a róla elnevezett múzeum őrzi, Szentesen.