Podolini-Volkmann szabadiskolájában kezdett el rajzolni. 1925-ben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolába, Csók István osztályára. Kassák Munka-köréhez kapcsolódott, 1930-ban mutatta be munkáit a Tamás Galéria Új Progresszív Művészek kiállításán, aminek következtében elhagyni kényszerült a Főiskolát. Egy évet töltött Párizsban. A 30-as évek közepén Vajda Lajossal együtt dolgozták ki Bartók és Kodály, valamint Picasso példája nyomán a progresszív magyar művészet programját. Ennek jegyében készültek az építészeti- és tájelemekből konstruált mikrokozmosz-kompozíciók. A 40-es években népművészetből, geometrikus absztrakcióból és szürrealizmusból alakította ki sajátos művészetét. Az Európai Iskola tagja. 1948 után a Bábszínháznak dolgozott és ironikus, metafizikus festményekkel, valamint groteszk kollázsokkal reagált a korszak művészeti életére. Az 50-es évek második felében a nyugati művészet aktuális jelenségeire reflektálva kalligrafikus absztrakt festményeket készített. A 60-as években a festészettől a nyomatokon és a kollázsokon át az animációs filmekig több műfajban is maradandót alkotott. A 70-es években a hard edge hatására revideálta a Tücsöklakodalommal fémjelzett második szentendrei korszakát, s a colour field festészettől inspiráltan megfestette a maga De Stijl-variációit.