Kazovszkij

(Leningrád, 1948. július 13. -
Budapest, 2008. július 21.)

bibiliográfia

Hegyi L.: El Kazovszkij művészetéről. Mozgó Világ, 1978/10.;

Németh L.: Magyarok a 12. Párizsi Biennálén, (katalógus bevezető tanulmány), Bp., 1983;

Földényi F. L.: Kétely és bizonyosság, Gondolatok El Kazovszkij művészetéről. Művészet, 1990/2.;

Margócsy I.: Az élő szobor mítosza (katalógus bevezető), Bp., 1990.;

Kalmár I. - Ungváry R.: Beszélgetés El Kazovszkijjal. Nappali Ház, 1990/1.; Földényi F. L.: Pygmalion, Galathea. 2000, 1991/11.;

Forgács É.: Emlékművek a sivatagban, Új Művészet, 1993/2.;

Forgács É.: El Kazovszkij. Bp., 1996;

Keserü K.: Az emlékezés autonómiája. Új Művészet, 2000/1.;

Sinkovits P.: Pandora szelencéje. Beszélgetés El Kazovszkij képzőművésszel. Új Művészet, 2001/7., 2001/8.;

Sárosdy J.: A lakatlan sziget, a kincses sziget. Új Művészet, 2001/12.;

Sárosdy J.: Egy mitomágus vándorlása(i). Balkon, 2002/12.

Muladi Brigitta

Kazovszkij, El - életrajz

Festészeti tanulmányait 1970--77 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Kádár György és Kokas Ignác. 1980-tól Derkovits-ösztöndíjas. 1982-ben elnyerte a Smohay Alapítvány ösztöndíját, 1984-ben az International Triennal of the Stage Design díját. 1989-ben Munkácsy-díj, 2002-ben Kossuth-díj. Elsősorban festészettel foglalkozik, de performanszokat is rendez, színházi díszletterveket, installációkat is készít. A 1977--95 között Dzsan-panoptikum címmel, színpadon, szoborszerűen megformált szereplőkkel jelenítette meg magán mitológiáját. Több mint ötven önálló kiállítása volt, gyűjteményes kiállítása a Műcsarnokban, 1990-ben, a Csók Képtárban Székesfehérváron, 1994-ben. Résztvevője volt az Új szenzibilitás és az Eklektika kiállítássorozatnak. Művei megtalálhatók a hazai nagy múzeumokban, kortárs gyűjteményekben.

művei