Jómódú, művészeti hajlamokat sem nélkülöző családból származott. Jogi, mezőgazdasági tanulmányok után, unokatestvére (és későbbi felesége), Fialka Olga festőnő hatására kezdett el foglalkozni a festészettel. 1885-ben, pár hónapos müncheni tartózkodás után, Nápolyban iratkozott be a festészeti akadémiára. 1887-1889 között a párizsi Julian Akadémián W. A. Bouguereau és T. Robert-Fleury növendéke, figyelemmel kísérte a francia főváros művészeti életét a Jules Bastien-Lepage nevével fémjelzett naturalizmustól P. Puvis de Chavannes szintetikus dekorativizmusáig. 1889-1892 között Szentendrén dolgozott, 1893-ban családjával Münchenbe költözött. 1896-ban Nagybányán, egyike a Hollósy-iskola kíséretében érkező kolónia-alapítóknak. Ettől kezdve a nyarakat Nagybányán, a teleket Budapesten töltötte. 1902-től a Nagybányai Szabad Festőiskola, 1906-tól haláláig a budapesti Mintarajziskola (1908-tól Képzőművészeti Főiskola) tanára volt. Rendszeresen részt vett korának fontosabb kiállításain, így 1897-ben és 1898-ban a Nagybányai Festők Kiállításán, majd az OMKT, a Nemzeti Szalon, a Könyves Kálmán Rt., a Művészház és az Ernst Múzeum tárlatain, illetve a magyar művészetet bemutató külföldi seregszemléken. 1903-ban rendezte első gyűjteményes kiállítását a Nemzeti Szalonban. 1907-ben egyike volt a MIÉNK alapítóinak, részt vett a csoport mindhárom budapesti kiállításán. 1905-ben a Velencei Biennále, 1913-ban a müncheni nemzetközi tárlat aranyérmét nyerte el.