A budapesti Mintarajziskolában kezdte tanulmányait, Zemplényi Tivadarnál, Párizsban folytatta a Julian Akadémián J. P. Laurensnél. Itt ismerte meg a Cézanne-tól kiinduló modern művészeti törekvéseket, Matisse és Picasso művészetét. A Nyolcak alapító tagja. Közvetlen kapcsolatba került a Nyugattal és az új kortárs zenét képviselő csoport tagjaival, akikről több, expresszivitásában kiemelkedő portét festett. A Tanácsköztársaság idején dinamikus lendületű plakátokat készített (Fegyverbe, Fegyverbe), annak bukása után emigrált, 1926-ig Berlinben élt. 1934-től Zebegényben dolgozott. Művészi kísérletezései során végül a természet vált fő ösztönzőjévé. Táj- és alakos képeit lágy, világos színek, puha, harmonikus folthatások jellemzik. 1948-ban a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Ekkoriban nagyméretű kompozíciókat készített. Jelentős grafikai munkássága is. Emlékkiállítását 1963-ban rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában.