Deák Dénes könyvtáros, az érzékeny és biztos ízlésű műgyűjtő kincsekkel ajándékozta meg Székesfehérvárt.
Ismerve a városban a hatvanas évektől munkálkodó művészettörténészeket, s a XX. század képzőművészetére koncentráló kiállításaikat a Szent István Király Múzeumban, úgy érezte, gyűjteményét itt fogják méltón megőrizni, bemutatni. Először ajándékba adott festményeket, szobrokat, érmeket, majd korai halála után szép búcsú gesztusként, végrendelete szerint ide került hagyatékának nagy része is. Mikor Nagy Zoltán, a Deák Gyűjtemény igazgatója megküldte a teljes műtárgysort, az eddigi kiadványokban - Kovalovszky Márta, Lóska Lajos és Hernádi Miklós írásaiban¹ - kiemelt és elemzett festményeken, rajzokon, érmeken, szobrokon kívül feltűnt néhány tárgy: esernyő és bottartó, kerek asztal, törött üvegváza ezüstperemmel, törött szekrényke, több porcelán és keménycserép tányér. A minden igaz érzéssel és értékkel azonosulni tudó gyűjtő nem "neveket", hanem szellemi tartalmat közlő tárgyakat gyűjtött, melyeket sokszor nevek is igazoltak.
A gyűjteményben fellelhetők ismeretlen alkotók művei, s ott van például pusztulástól megmentett, sérült műveivel Kozma Lajos, a századforduló és a XX. század eleje nagy összművészeti gondolatának képviselője.
Az a finom vonalvezetés, organikus szerkezet, ami Kozma bútorait jellemezte, korábbi és egykorú alkotásokon ismétlődik a gyűjteményben, amelyről ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy benne húszharminc vagy talán még több egyetemes művészeti értékű mű található. A századforduló művészetéből ide sorolhatók Mednyánszky László portréi, Rippl-Rónai József portréi és életképei, Gulácsy Lajos rajzai, olaj- és pasztellképei, Nagy Sándor kertfestménye, Bornemisza Géza olajképe és vízfestménye; a századfordulón induló mesterek későbbi művei közül Czigány Dezső fauve-expresszív képei, Czóbel Béla Szajna-partja, az 1914-es Táj házakkal, Farkas István Nagykezű modellje 1920-ból, Kádár Béla Hidas városképe, Mattis Teutsch János 1910-es években festett akvarelljei, Kmetty János, Uitz Béla fiatalkori művei (Anya gyermekével).
A szobrászatból pedig, a témával közelebbről nem foglalkozó előtt is felvillan Kövesházi Kalmár Elza jének mozdulata, mely a szecessziós világ esszenciája (1910 körül).
Mindemellett fontos megjegyeznem, hogy Deák Dénes nem stílusirányzatok gyűjtője volt, hanem különös, megismételhetetlen mondanivalót közlő, olykor finoman elegáns, máskor kegyetlen és megrendítően valóságközlő alkotásoké. Ezért vásárolta meg Gulácsy Lajos tenyérnyi ceruza- és krétarajzait, melyek elvarázsolt világában jelenik meg a Golgota eseményeinek egy XV. századi misztikusok által már ábrázolt motívuma, melyen Krisztus vére a kereszt alatt álló alakra csöpög; egy másik rajzon sötétruhás nő lovaglóostorral; a harmadikon a fecskével társalkodó Heléna; majd a negyediken, ötödiken rokokó párok finoman rendezett társalgása.² Gulácsy irodalommal, költészettel töltött műveinek titokzatossága vonzotta a gyűjtőt, akinek sikerült egy olasz városkában ábrázolt, középkori-reneszánsz öltözetben megjelenő Gulácsy önarcképet is megszereznie, a festő kezében virággal, talán a csodatévő növénnyel látható, mely annyi kortárs költemény tárgya volt a romantikától a szimbolizmusig. Gulácsy alakjai átszellemülten sétálnak múltban és jövőben, törékenyek, és mégis hatalmuk van fényeket vinni az éjszakai sejtelmes világba, mint teszi ezt a keleties öltözetű, gyertyával ábrázolt, behunyt szemű nőalak, mely egy már viszonylag nagy méretű papír olajképen látható a Deák Gyűjteményben. Bizonyára több Gulácsy képet is vásárolt volna, de ezek nagy része már múzeumban, vagy nála "erősebb" magángyűjtőknél volt, de a kis kollekció így is remekművek sora. Több szerencsével tudta gyűjteni a századforduló másik fő mesterét, Mednyánszky Lászlót.
Mednyánszky egyetemes érvényű oeuvre-jét Kállai Ernőtől Markója Csilláig sokan elemezték és elemzik.³
A fehérvári modern művészeti kiállításokon is kiemelt mesterként szerepelt, mint a szociális érzékenység vagy a realizmus alkotója.⁴ Deák Dénes Mednyánszky portréit és háborús festményeit kedvelte különösen.
A paraszt legény mellképeket, akiknek többnyire volt becsületes szlovák (Jan Horák) vagy magyar nevük, akiknek a hatalmi alávetettség ellenére volt saját személyiségük, esetleg különleges hajviseletük (Zsidó katona), akik szelídebb (Fiatal férfi egyenruhában) vagy keményebb jellemű emberek voltak (Csavargófej), de általában az osztrák-magyar társadalom legalsó rétegeiből származtak. Ezekhez az emberekhez a művész nem kirándult, nem tanulmányútra utazott, hanem tisztelettel és a megértés szándékával, egyenrangú emberként közeledett. Ha egyszer elkészül a XX. századi portréfestészet Kelet-Közép-Európa művészeit is befogadó antológiája, Mednyánszky fejeinek, mellképeinek fontos helyet kell kapni ebben és ott lesz a helyük Deák Dénes Mednyánszky festményeinek is.
A háborús témájú művek egyetemes ikonográfiája is formálódik lassan a közelmúlt kutatásai nyomán.⁵
Előzménynek Isidore Pils és Meissonier, Verescsagin műveinek sora említhető, s Mednyánszkyhoz kortársnak ott vannak a hadi rajzolással önkéntesen foglalkozó magyar művészek, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Nagy István, akik a hosszú és nagy kiterjedésű első világháború helyszíneinek egyikén-másikán maguk is jelen voltak. Ebből a sorból Nagy István kréta- és pasztellképei a leginkább szelíd és harmonikus örökösei Mednyánszky emberábrázolásainak.
Rippl-Rónai Poskar alezredes arcképe (1916), szituációkba helyezett polgári portréi (Most hortyog legjobban) a századforduló belle époquejának kedélyes világát éltetik tovább, akkor is, mikor annak végleges letűntét hirdetik különböző egyenruhákba öltöztetett fő és közkatonák, vidám zeneszóra frontra menetelők.
Rippl-Rónai ezekkel a témákkal foglalkozó főművei a Magyar Nemzeti Galériában és Kaposvárott vannak, de a sok-sok életképből a Deák Gyűjteménybe is jutott néhány négyzetcentiméter felület.
A XX. század elején Párizsban, Bécsben, Budapesten, Berlinben és Moszkvában egyaránt létrejött a drámai expresszív-realista portré. André Derain, Pablo Picasso, Chaim Soutine, Oskar Kokoschka, Marc Chagall és mások műveinek hatását továbbformálva és személyessé téve, nálunk az a kubizmust és a szürrealizmust jól ismerő nagy festőnk teremtette meg, akinek 1920 körül festett Nagykezű modellje a gyűjtemény következő főműve, a gyűjtő által egy interjúban idézett rilkei sorok (Változtasd meg életed!) értelmében. Ez a Farkas István-festmény, mely a gyűjtemény többi Farkas művével együtt erős drámai vonulatot képvisel, megrázó erejű alkotás, pedig semmi külső dráma nincs benne, se háború, se más.
Feloldhatatlan ellentéteket közöl, mint a Tihanyi Lajos festette, intellektuálisan és érzelmileg egyaránt szenvedő fiatal lány portréja (Leopold Magdolna).⁶ Ezeket a festményeket Európa nagy múzeumaiban portré főművek mellett lehetne kiállítani.
Deák Dénes szerette, erősebb kifejezéssel úgy is mondhatnánk, hogy habzsolta a XX. század elejének művészetét. Maga is szinte benne élt Nagy Sándor csodakertjében, Lesznai Anna virágai között, ellátogatott a matisse-os színekben pompázó Charentonba Orbán Dezsővel, érezte Matisse színeinek visszacsengését a még ma sem eléggé értékelt Bornemisza Géza virágcsendéletein. Czóbel Bélát, mint egykori fauve Matuzsálemet, élete végéig dekoratív színességéért szerette, s ez jellemezte Berény Róbert művészetével való kapcsolatát, akinek díványon fekvő nőt ábrázoló festményét az utókor majd az 1910-es évekre fogja datálni - szerény véleményem szerint. Örülhetünk, hogy megszerezte egykor Helbing Ferenc keleti mesékhez készült illusztrációját és Körösfői-Kriesch Aladár kicsit groteszk Hiúság című művét.
Vannak a gyűjteményben a nagy stílustendenciákat "túlélő" képek: Perlrott-Csaba Vilmos és a már említett Czóbel Béla és Farkas István alkotásai. Azt, hogy mi az oka ennek, maga a gyűjtő vallotta meg Hernádi Miklósnak adott interjújában: "Polgári kultúrával érkeztem a színre, s az az érzésvilág, amelyet sajátoménak érzek, kihalóban van. [...] Azon dolgozom, hogy megmentsem azokat a műveket, amelyeket meggyalázott a koruk, a közöny vagy a hozzá nem értés. [...] A jó gyűjtő egyúttal alkotó is, egy élmény megalkotója. Szerepe a komponálás, amely új hangsúlyokat, kontrasztokat, összecsengéseket, interferenciákat hozhat létre."⁷
Ez volt a terv, a szelíd, de határozott program. Az eredmény: tragikusan korán lezárt gyűjtőpálya fantasztikus rátalálásokkal, biztos eredményekkel. S mindezzel együtt: a törött szekrényke, sérült üvegpohár, elkoszolt festmény megmentése az utókor számára.

¹ Kovalovszky Márta: Ahogy történt. In Örülök, hogy itt lóghat. Művészeti gyűjtemények Székesfehérvárott. (Szerk. Kovalovszky Márta - Kovács Péter). Székesfehérvár, 2000. 15. (további irodalommal). Városi Képtár, Deák-gyűjtemény, Székesfehérvár. A képanyagot válogatta Deák Dénes és Lóska Lajos. Bevezető: Lóska Lajos. Portré: Hernádi Miklós. Székesfehérvár, é.n. (további irodalommal).
² V.ö. Szíj Béla: Gulácsy Lajos. Budapest, 1980, Corvina. Ebben a könyvben a Deák Gyűjteményben lévő alkotások nem szerepelnek, csupán hasonló rajzok és festmények. Az 59. sz. Autodafé című rajz a Golgotához hasonlítható, a 74. sz. ceruza önarckép az Önarckép virággal című rajzhoz, a 27-28. sz., 31-32. sz. rajzok a Rokokó jelenethez.
³ Kállai Ernő: Mednyánszky László. Budapest, 1943, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt.; Markója Csilla: Thomas Ender és Mednyánszky. In: Johann Nepomuk Ender - Thomas Ender emlékkiállítás. Szerk. Papp Gábor György. 53-63, 130-141. Budapest, 2001, MTA Művészeti Gyűjtemény. Markója Csilla: Egy másik Mednyánszky (A Mednyánszky kutatás új forrásai)[1]. Művészettörténeti Értesítő, 2000/1-2. 112.; Markója Csilla: Tájkép csata után. Enigma, 2001, 28. sz.
⁴ A századforduló művészete. A 20. század magyar művészete I. 1965. május-július. Rendezte Kovács Péter, Kovalovszky Márta, Mikes Ildikó. Székesfehérvár, Csók István Képtár. Katalógus: István Király Múzeum Közleményei I. Székesfehérvár, 1965.
Előszó: Mikes Ildikó. Derkovits és a szocialista művészet. A XX. század magyar művészete VI. 1968. István Király Múzeum Közleményei. D 65. Székesfehérvár, 1968. Előszó: Szabó Júlia.
⁵ V.ö. Enigma VIII. évf. (2001) 29. sz. Stefan Kaszynsky, Rainer Mária Rilke, Hadas Emese, Guillaume Apollinaire, Pór Péter tanulmányai, Pór Bertalan, Vaszary János, Remsey Jenő, Zádor István, Egry József, Nagy István, Scheiber Hugó és Mednyánszky László művei a budapesti Hadtörténeti Múzeumban. Meg kell jegyeznünk, hogy a témához fontos előzmény Deák Dénes könyve Mednyánszky László életéről és háborús műveiről: Festő a világháborúban. Mednyánszky László festészete 1914-1918. Budapest, 1991. Gondolat - Idea Tours Kft. (gazdag irodalommal és forrásanyaggal).
⁶ Újabb irodalom: Majoros Valéria Vanília: Tihanyi Lajos. Budapest, 2003.
⁷ Városi Képtár, Deák-gyűjtemény, Székesfehérvár. é.n., 12.