Az épület története (Oskola utca 10.)

Az utcaképet uralóan bukkan elénk a 10-es számú, egyemeletes épület hosszan elnyúló, háromszor enyhén konkáv törésű homlokzata. A törések korábbi falrészletek felhasználásáról tanúskodnak. A legészakibb épületrészben háromszintes, középkori lakóház jelentékeny részletei kerültek elő az 1981. évi kutatás során. A kapualjtól délre is XVIII. századinál régebbi, feltehetően középkori falszakaszok húzódnak. A város töröktől való visszafoglalását (1688) követően feltehetően két középkori telek összevonásával alakult ki a mai, szokatlanul nagy terület. A már említett, szinte a teljes északi szárny hosszában végigfutó középkori lakóház falai jórészt tört kőből épültek. Egész területén alápincézett volt, a mai falai középkoriak, néhol újkori köpenyezés mögött. A ház utca felőli része meglehetősen töredékesen maradt meg, pusztán a földszint két falsarka áll jelentősebb magasságig.
A hátsó rész sokkal épebb: a nyugati végfal és az északi tűzfal egy része lényegében az emeleti falkoronáig megmaradt, az emelet kváderszerűen falazott délnyugati sarkával együtt. A déli udvari homlokzati falat a XIX. századi átalakítás során bontották le. A pince falai, illetve egyes falcsonkok alapján arra lehet következtetni, hogy mindkét szint négy-négy helyiségből állhatott. A habarcsok anyagának eltérő volta és a délnyugati házsarok földszinti és emeleti eltérő kialakítása mutatta, hogy az emelet később épült, de kisméretű "kanelurázott" téglái alapján még biztosan a középkorban, feltehetően a XV. század folyamán. Az eredeti nyílásokról elég keveset tudunk. Az emeleten a nyugati falon kis ablak egyik meszelt kávája és tagolatlan szárköve került elő. A földszinti nyugati szoba széles, egykor kőkeretes ajtajának csak helyét lehetett meghatározni, dél felől nyílott, közvetlenül a szoba délkeleti sarkánál. Minden valószínűség szerint a déli homlokzat előtt valamilyen, alighanem faszerkezetes folyosó húzódott, amely felől lehetett a helyiségeket megközelíteni. A keleti falon, az északkeleti sarok mellett fűtőnyílást bontottunk ki, a valamikor itt álló fűtőberendezést a szomszédos helyiségből fűtötték. Ez utóbbi helyiség nem volt teljesen boltozott, az északnyugati sarkában (a fűtőnyílás fölött) kisebb boltozatindítás és a falak erősen kormos felületei egy szabadkéményes konyhára utalnak.

A töröktől való visszafoglalást követően az Esterházy család birtokába került nemcsak a mai épület telke, de mögötte a mai Jókai utca 9. is. A XVII. század végétől évtizedekig gróf Esterházy Ferenc, Fejér megye főispánja a tulajdonos, majd az ő örökösei, egészen a XIX. század első évtizedének közepéig. A telekkönyvi bejegyzés szerint a város az adományozáskor kikötötte, hogy a házat helyre kell állítani. Így a középkori maradványokat felhasználó első barokk periódus minden bizonnyal Esterházy Ferenc nevével kapcsolható össze. Ő helyreállíttatta az északi középkori ház talán az ostrom alatt rommá vált keleti részét, egy folyosót és új udvari homlokzati falat emelt annak nyugati része előtt, dél felé pedig kétszintes épületszárnnyal bővítette a korai épületet.

Az így kialakult L alakú, emeletes épület mindkét szinten helyiségsort és az udvar mentén futó folyosót tartalmazott, a déli, utcai tengelyben a kapuval, fölötte az emeleten hasonló szélességű, nagy íves nyílással. Az emeleten az utcai helyiségsor két szobából és köztük egy nagy, háromablakos teremből állt, az utóbbi nyugati falán a folyosó felől fűtött kályha vagy kandalló nyoma is előkerült. Az L alaprajz udvari sarkából kiugró, később elbontott tömbben állt a lépcsőház. Az építkezés során felhasználtak élszedett, középkori keretköveket is falazó anyagként. A kapualjtól délre ekkor még földszintes, de ugyancsak rendbe hozott épület állt, mely középkori lehetett. A ház mai alaprajzát lényegében megteremtő újabb építkezés a XVIII. század harmadik negyedére tehető. Megépült a harmadik házrész emelete és a legdélebbi telekszakaszon a déli szárny. Így alakult ki az U alaprajz.
Az utcai szárnyban mindkét szinten egybenyíló szobasor húzódott az utca felől, amelyet az udvari folyosó felől fűtöttek, félköríves kályhafülkékben álló kályhákkal. A földszinten mind a helyiségeket, mind a folyosót beboltozták, az összes pinceboltozat is ekkori. Az emeleti korábbi nagytermet, középső ablaka befalazásával két szobára osztották, északi és déli falát is kissé arrébb helyezték. A földszinti folyosó teljes szélességében, mindkét irányból nyitott volt a kapualj felé, és alighanem a cseh süvegboltozatos szakaszoknak megfelelően, árkád-szerűen nyitott lehetett az udvar felé is. Az emeleti folyosó udvari felét később szintén elbontották, talán ez is árkádos volt. A déli, udvaros szárny földszintjén három boltozott, gazdasági helyiség (istálló, kocsiszín) foglalt helyet, nagy, szegmensíves nyílásokkal az udvar felé. Az emeleten és az északi udvari szárny mindkét szintjén kosáríves árkádok nyíltak az itt húzódó folyosók udvari falán.
A legjelentősebb lelet az északi földszinti utcai szoba igen jó színvonalú barokk festése, amely részben árkádiai, részben trópusi tájat ábrázol madarakkal, szoborral, templomrommal, kutyával, kis néger figurákkal, tóval, vízeséssel, pálmákkal, a teknőboltozaton repülő madarakkal és rovarokkal. A falkép 1770 körül keletkezhetett. A XIX. század második felében, a ház lakásokra osztása idején részekre szabdalták az udvari folyosókat, befalazták az árkádokat, elbontották a folyosóboltozatok jó részét, az északi szárnyban a középkori déli falat. Az udvar keleti fala elé egy újabbat húztak, a földszinten ezzel egy új, keskenyebb folyosót alakítva ki, ezen át közelíthető meg ma is az északi és a déli házrész egyforma, U alakú, íves hátfalú lépcsőháza. Az északinak eredeti lépcsőfokai és eklektikus, öntöttvas rácsa is megmaradt.
A korábbi barokk utcai homlokzat kialakítását nem ismerjük. A mai homlokzat a kapukeret kivételével eklektikus formákat mutat. Talán egyes korábbi részletek felhasználásával készült, de a valamikori architektúránál biztosan sokkal szegényesebb, hidegebb, unalmasabb.

Az épület helyreállítása

A nagy kiterjedésű, többlakásos épület felújítására a belvárosi rekonstrukciós program kapcsán került sor. Az első tervet a Fejér Megyei Tervező Irodában készítették 1980-ban, és a szükséges műszaki javítások mellett a lakások korszerűsítését is előirányozták. Az épület kiürítése után sor került arra a kutatási munkára, amely az OMF Tudományos Osztályának közreműködésével készült és az épület korábbi építési periódusait tisztázta (kutató: dr. Lővey Pál). A falkutatás során előkerült középkori maradványok, a barokk épületrendszer és a földszinti festett terem ismeretében szükségessé vált a felújítási tervek átdolgozása. A munkát az OMF "Műemlék" Tervezési Társaság nevű vgmk-ja vette át.
1984-ben olyan új helyreállítási tervek készültek, amelyek a kutatás minden eredményét figyelembe vették. (Tervező: Erdei Ferenc, Schönerné Pusztai Ilona.)
Az alaprajz kidolgozásánál alapvető szempont volt az északi ház elbontott középkori - déli - épületfalának újbóli megépítése, valamint a barokk alaprajzi rendszer tisztázása. Ennek következtében az udvari szárnyak árkádíves homlokzata visszaállíthatóvá vált. Az utcai szárnyban a két XIX. századi lépcsőházat megtartva, megmaradt a velük együtt épült udvari folyosó is. Tekintettel arra, hogy a középkori épületekből bemutatható részlet nincs és a barokk homlokzat architektúra sem volt egyértelműen rekonstruálható, az eklektikus utcai homlokzat megmaradt, finom színbeli megközelítéssel erősítve a plasztikus elemeket.
Az épület földszintjének kapualjától délre eső részét - egy helyiség kivételével - és a teljes emeletet tizenegy korszerű, komfortos lakás foglalja el. Ezek közül hat kétszintes - a padlástér részleges beépítésével. A kapualjtól északra eső földszinti helyiségek, amelyek között az igen szép festett barokk szoba is található, nem voltak alkalmasak lakás céljára. Kezdettől fogva kézenfekvő volt, hogy ezen a területen olyan funkciót kell elhelyezni, amely a közönség számára az épületszárnyat láthatóvá teszi. A középkori ház homlokzatfalának visszaállításával biztosított körforgalmú rendszer segítségével múzeum vagy kiállítás elhelyezésére ideálisan alkalmas szobasor jött létre, ebbe a freskós tér is jól bevonható volt.
A helyreállítás kivitelezői az OMF székesfehérvári kirendeltségének dolgozói voltak, Gáspár László, Baksa György és Szabados Józsefné irányításával.
(Schönerné Puszaty Ilona - Lővey Pál írása. In: Székesfehérvár, Középkori műemlékek II. Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára 352.
A fentiekben leírt műemlékhez 1994-ben, a szomszédos Jókai u. 11. szám alatt nyíló két épületből újabb termeket csatoltak. A tervet a budapesti Vadász György és Társai Építész Iroda tagja, Váncza László készítette el. Ennek alapján készült a - némely részén háromszintes - labirintusszerű képtárépület, amelynek kiállítótere 18 szobát foglal magába.

Az épület

Az épület

Oskola utca

A bejárat

Az épület

A Freskós Szalon

A Freskós Szalon

Az épület alaprajza

Az emeleti kiállítótér