2015. október 7-én, szerdán 17 órától
Diák-Deák Galéria kiállításmegnyitó
válogatás a képtár múzeumpedagógiai foglalkozásain készült művekből.

A kiállítást megnyitja: Kárpáti-Somogyi Csilla, a Munkácsy Mihály Általános Iskola (Székesfehérvár) művésztanára.
Közreműködők: Szabad Színház Társulata és Nagy Attila fuvolán.
Kurátor: Novák Edith múzeumpedagógus (Városi Képtár).

A kiállítás megtekinthető november 15-éig, kedd-vasárnap 10-18 óráig (november 1-jén zárva).
A belépés a kiállításon szereplő diákoknak és családtagjaiknak díjtalan.

A Városi Képtár - Deák Gyűjteményében, 2015. október 7-én kiállítás nyílt a 2014-2015 év múzeumpedagógiai foglalkozásain és a Képtár 2015. évi nyári táborain készült alkotásokból.
Ebben az időszakban közel 70 múzeumpedagógiai foglalkozás került megrendezésre, amelyeken több mint ezernyolcszáz gyermek vett részt. Valamennyi foglalkozást Novák Edith textilművész, művészet-terapeuta, a képtár múzeumpedagógusa tartotta.
A foglalkozások szorosan kötődnek az intézmény állandó gyűjteményéhez és időszaki tárlataihoz.
A Diák-Deák Galéria falain 77 alkotást mutatunk be, 10 általános iskola (Munkácsy Mihály, Teleki Blanka, Bory Jenő, Hétvezér, Comenius, Szent Imre, Rákóczy Ferenc, Talentum, Ezredéves és a Csóri Általános Iskola) és két óvoda (a Megyeház utcai valamint a Napsugár Óvoda) gyermekeinek alkotásaiból.
Múzeumpedagógus kollégánk fontosnak tartja az élményszerű megéléseket és a gyermekek életkori sajátosságaihoz alkalmazkodó művészeti nevelést. A képtár állandó és időszaki kiállításain keresztül a látogatók megismerkednek a különböző művészeti korszakokkal, a hozzájuk kapcsolódó szimbólumrendszerekkel, forma- és színvilággal, művészeti technikákkal.
A múzeumpedagógiai foglalkozásokon megszólításra kerül: a spontán kreativitás kibontakoztatása, az alkotói folyamat megélése.
Több száz alkotás közül került válogatásra a kiállítás anyaga.
Ezzel a kiállítással is szeretnénk köszönetet mondani azon látogatóknak, akik egész évben ellátogattak hozzánk foglalkozásainkra, illetve azoknak a figyelmét felkelteni, akik még nem jártak nálunk.
A kiállítást Kárpáti-Somogyi Csilla a Munkácsy Mihály Általános Iskola művésztanára nyitotta meg. Fuvolán közreműködött Nagy Attila valamint vers és prózarészletek felolvasásával a Szabad Színház Társulata.

képes beszámolónk

A kiállított művek
Kanizsai Botond: A föld rétegei
Tóth Anna: Tenger
M Bence: Ház
Pozsgai Petra: A piros az fekete
Pozsgai Gréta: A kép
Csanádi Zsolt: A végzet
Sümegi Kristóf: Színkeverés
Váradi Vivien: A színek találkozója
Deák Mátyás: Reccs
Istvándi Soma: Hajó
Vencel Ákos: Naplemente kacsákkal
Panna: Szín kavalkád
Nagy Vilmos: Erdőlakó
Somos Balázs: A színek születése
Bors D. Evelin: Gyerek és édesanyja
Körmöndi Adrienn: A Gitár
Varga Zsófia: Állatok Világa
Tibor Júlia Anna: Fák és az est
Molnár Heléna: Csirke a rókán
Nő, cica, asztal, szék, kép
Kulcsár Ádám: Fekete fluppybird
Mácsodi Eszter: Madár
Kráj Alex: A madár szépsége
Bodó Betti: Cinke és hattyú
Berkes Lara: A madár kikelése
Kaszás Denissza: A tavasz
Móré Balázs: A tűzhányó
Szabó Máté: Shark
Csermány Benedek: Tűz
Heléna: Esős világ
Pék Izabella Zsófia: Láthatatlan szemek
Pukler Gréta: A színekből álló paca
Eszter: Színkavalkád
Kossa Lilla: A Világ igazából
Komlódy Lili: A felhők között
Végh Dorottya: Szivárvány
Körmöndi Adrienn: Élet/Szél
Agócs Adorján:
H.M.: Szivárvány
Az utolsó őszi napfény
J.Zs.: A tenger
Schlauszki Ádám
Fejér Anna Natália: A csendélet
Lőrincz Luca: A felleg szivárványa
Béres Máté
Szaniszló Bence
Rapali Bence
Fekete Ádám: Az ősz
Hanser Hanna: Ezek a színek
Szabó Zsófi: A Hold és a Nap találkozása
Kovács Vivien: Madaracska a tojásával
Hantosi Gergő: A medúza
Borostyán Patrik: A kis madár
Varsányi Kata: Tamáska a madár
Csókás Réka: A csirke bámészkodik
Varga Eszter: A madarak
Raffai Dóra: Kirándulás az erdőben
Balogh Sándor: Oroszlán
Horváth Klaudia: Karika
Lerner Ákos: Pric-proc
Szolnoki Bertalan: A tavasz hintázik az égen
Szabó Zétény: Szivárvány tó
Horváth Alexandra: Szőnyeg
Török Flóra
Sára
Meiszter Dorka: Felhők a nap körül
Hegyi Ákos: Naplemente
Semmi
K. Liza: Az anya és a lánya
Kispál Lilien Nóra: A pöttyök világa
Kossa Lilla: Titokzatos akárki
Móricz Margaréta: A szárnyalás madara
Váradi Vivien: Az ég kék madara
Poser Izabella: Paca
Raboz Nikolett
Kiss Dominik
Gergő: A tehetség

Egy múzeumi nap a pedagógusokért

Gondolatok:
Egy négy gyermekes édesanya szavai:
"A Képtárnál jobb környezetet keresve sem lehetne találni, arra, hogy az ember kicsit szárnyalni engedje lelkét.
És láss csodát: ezen a foglakozáson nem voltak előre elkészített formák, amiket le kellett másolnunk… hanem csukott szemmel hallgattunk egy történetet, mely alatt agyag formálódott a kezeinkben. Mindenkinek érzése szerint. Érezhettem, ahogy felmelegszik, megpuhul és formálódik. Érdekes, nekem mindig ugyanaz a forma kerekedett ki, akárhogy próbáltam mást gyúrni. A gyerekeim eleinte még hangoskodva, nevetgélve formáztak, de szépen elcsendesedtek, és ahogy egyre jobban belemerültek, képesek voltak ők is csukott szemel formálni, amit agyacskájuk, érzéseik diktált. Közben folyamatosan lágy zene szólt.
Ismétlem: amit alkottunk és alkossunk. Ez a szó elég ahhoz, hogy senkinek nem lehetett rossz érzése, hogy a másik mennyivel szebb fűzfán fütyülőt csinált. A gyerekeim jobban rajzolnak nálam, mégis bátran álltam neki, hisz senki nem várt tőlem semmi mást, csak hogy azt színezzem, rajzoljam, vonalazzam, amit érzek, azokkal a színekkel, amit épp a lelkem diktál. És az alkotás közben még mindig szólt a halk zene."

Egy anyuka gondolatai:
"Egyszer egy kis múzeumi programot találtunk. Azóta visszajárunk. Először csak az adott jó érzést hogy tudtam a gyerekeim jó kezekben vannak; láthatóan olyan múzeumpedagógussal aki feloldozást adhat nekik a mindennapok stresszéből, vezetve őket önmaguk felé ; de az-az élmény is sokat ad hogy bármerre is pillantunk közben mások értékes pillanatai lógnak a falakon. És igen, aztán a gyerekek mellett ugyanezekben részt venni, önmagunkról tanulni csendesen megfigyelve színeket, érzéseket. Az egyszerű kis kézműves-foglalkozás amire számítottam "kicsit" több lett. Köszönjük!"
"Rendkívül kellemes volt a környezet. Váratlan meglepetésként ért, hogy csak úgy követték egymást az alkotások amelyek tényként tükrözik a belső valóságot.
Rendkívül hasznosnak és fontosnak éltem meg a foglakozást: fejleszti a szülő gyermek közti kapcsolatot és segít a személyiség egészséges fejlődésében."

"Mit kaptam?
A teljes odafigyelést.
A feltétel nélküli elfogadást. Szeretetet.
Önmagam szeretetét és elfogadását."

"Az ölelés örömét kaptam vissza."

"Az időt kaptam!
Időt magamra.
Időt a gondolataimra.
Időt az érzéseimre.
Időt önmagam megismerésére!"
"A művészet arra hivatott, hogy a mulandó hasonlatot átitassa az örökkévalóság üzenetével." Rudolf Steiner

"Gyermekein nem feltöltésre váró kelyhek, nem is meggyújtásra váró fáklyák: lobogó tüzek, amelyeket soha nem szabadna kioltanunk." André Stern

"Létezik egy olyan gondolkozás, amely ősi képekben, szimbólumokban fejezi ki magát, s ezek régebbiek a történeti embernél, ősidők óta veleszületettek, végeláthatatlan generációkon át fennállnak, s örök elevenen betöltik lelkünk mélységes alapjait. Teljes élet csak velük összhangban lehetséges, a bölcsesség a hozzájuk való visszatérés." Carl Gustav Jung

"Tudomásul kell vennünk, hogy a bennünk rejlő képesség az alkotásra nem más, mint Isten alkotóereje." Joseph Chilton Pearce

"A kép az ember élményvilágának egyik legősibb lenyomata." Dr. Hárdi István

"- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

"Az érzések... olyanok, mint a színek, nehéz őket elmagyarázni. Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága."