A székesfehérvári Városi Képtár - Deák Gyűjtemény munkatársai szeretettel várják Önt 2011. október 20-án, csütörtökön 18 órára
Smohay András (a 2009-2010. évi Deák Dénes ösztöndíjas) művészettörténész Tájképek székesfehérvári falakon a 18-19. századból című vetítettképes előadására a Képtárnak otthont adó épület freskós szalonjába.
A belépés díjtalan!

A Városi Képtár falképéről

A tájképfestészet előzményének a reneszánsz festmények hátterében megjelenő természetképek tekinthetők. A mai modern értelemben vett realisztikus tájképek Hollandiában születtek az 1600-as években. Magyarországon a valósághű tájképfestészet, mint önálló műfaj csak a XIX. században honosodott meg. Korábbról főként a francia művészetben népszerű, valós elemekből építkező, de fantázia szülte úgynevezett ideális vagy eszményi tájképekre találunk példákat.
A XVIII. század második felétől Európa szerte egyre népszerűbbé váltak a felvilágosodás eszméi, melyek között hangsúlyosan szerepelt a természet újrafelfedezésének igénye, a természet közvetlen tapasztalaton alapuló megfigyelése is. Ennek hatása a művészetben is megfigyelhető. Már a görög és római korban is díszítettek lakóházakat tájképeket ábrázoló falfestményekkel. A felvilágosodás korától újra tájképeket ábrázoló falfestmények borították be a kastélyok, paloták falait. Az Esterházy család grófi ágának impozáns dunántúli épületeiben így a tatai kastélyban és a székesfehérvári városi palotában is feltűnnek a falakon nagyméretű tájképek. Sajátosságuk, hogy a különféle jelenetek festett falburkolatok mögött tárulnak fel.
Mintha egy sosemvolt mesevilágba csöppennénk. Tenger, hegyek, dombok, antik templomrom, várrom, egzotikus növények, rovarok és állatok láthatók a kolostorboltozatos helység négy falán és mennyezetén. A korabeli tájképfestészet szabályai szerint a festmény három térrétegre osztott. A keskeny előtér a valós és a festett világ elválasztását szolgálja; a falkép középterében annak fő motívumai jelennek meg, ezek mögött a végtelen távlatú háttér segíti elő a nagyszerű térélmény hatását. Szintén a kötött kompozíciós szabályoknak megfelelően a terem mennyezetének oldalait két, csőrében hullámzó bojtos kötelet tartó sas zárja.
A nagyméretű falkép fantázia szülte, ideális világot jelenít meg. Az ábrázolt képi elemeket egy kivételével feltehetően természettudományos műveket illusztráló metszetek felhasználásával készítette az ismeretlen festő. Az egyetlen kivétel a főfal bal oldalán ábrázolt kutya lehet. Ebben a korban, ugyanis nem volt ritka, hogy a kedvenc vadászebekről portrét készíttessenek főnemesi gazdáik. Talán az Eszterházy család egyik házi kedvencét örökítették meg a XVIII. század végén fehérvári palotájuk falán eszményi, árkádiai környezetben.

Smohay András