Életrajz
1957-ben született Kolozsváron.
1970-ben szüleivel áttelepült Magyarországra.
1983-ban végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, mestere Kokas Ignác és Dienes Gábor volt

Egyéni kiállítások
1983 Vegyipari Egyetem aulája, Veszprém
1984 Galéria 11, Budapest
1988 Városi Könyvtár, Vác
1989 József Attila Művelődési Ház, Dunakeszi Művelődési Központ
1989 Balassagyarmat
1990 Vegyipari Egyetem aulája, Veszprém, Budapest
1991 Stúdió Galéria, Budapest
1992 Várfok Galéria, Budapest
1993 Városi Kiállítóterem (El Kazovszkijjal), Kalocsa
1993 Lengyel Kulturális Központ (El Kazovszkijjal), Budapest
1993 Keener Gallery, Atlanta (USA)
1994 Magyar Intézet (El Kazovszkijjal), Moszkva
1994 Várfok Galéria, Budapest
1996 Cirko Gejzír Galéria, Budapest
1996 Városi Könyvtár, Győr
1996 Fészek Galéria, Budapest
1996 Várfok Galéria, Budapestdapest
1996 Közép-Európai Egyetem (CEU), Budapest
1997 TV - Galéria, Veszprém
1997 Örökmozgó Galéria, Budapest
1997 Merlin Galéria, Budapest
1997 Várfok Galéria, Budapest
1998 Művészetek Háza, Veszprém
1998 Várfok Galéria, Budapest
1999 Fővárosi Képtár/Kiscelli Múzeum, Budapest
1999 Várfok Galéria, Budapest
2000 MAMÜ Galéria, Budapest
2000 Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
2000 Jászai Mari Színház Galéria, Tatabánya
2000 Várfok Galéria, Budapest
2001 Centrális Galéria Közép-Európai Egyetem (CEU), Budapest
2001 Ács Károly Művelődési Központ, Ráckeve
2001 Várfok Galéria, Budapest
2002 Művészetek Háza, Szombathely
2002 Várfok Galéria, Budapest
2003 Petró Galéria, Nagykanizsa
2003 Retorta Galéria, Budapest
2004 Várfok Galéria, XO Terem, Budapest
2004 Volksbank Galéria, Budapest
2004 Bartók 32 Galéria, Budapest
2005 Várfok Galéria, Kertek, Várfok Terem, Budapest
2005 Festetics kastély, Dég
2005 Ferencvárosi Pincegaléria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások
1983-1994 Stúdió éves kiállításai, Budapest
1984 Dunántúli Tárlat, Veszprém
1986 Nyári Tárlat, Szentendre
1990 Stúdió vándorkiállítása Bécs-Köln-Budapest
1991 Lengyel-magyar kiállítás, Lengyel Intézet, Budapest
1992 Jeunne Peinture, Grand Palais, Párizs
1993 Hommage a Vaszary, Tata
1994 Green Hill Center, Észak-Karolina
1994 Diaszpóra (és) művészet Zsidó Múzeum Budapest
1996 Szimbiózis Pest Center, Budapest
1996 Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely
1997 Magyar Szalon '97. Műcsarnok, Budapest
1997 Olaj, Vászon Műcsarnok, Budapest
1997 Francia Intézet, Budapest
1997 Kerek-Zöld, Budapest Galéria
1998 MAMÜ kiállítás, Budapest Galéria
1998 Budapest Art Expo, Műcsarnok
1998 Élet és Irodalom kiállítása, Budapest
1999 FIAC, Párizs
1999 Várfok Galéria a Párizsi Magyar Intézetben, Párizs
1999 Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely
2000 Emlékezés, Vigadó Galéria, Budapest
2000 Dialógus - Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok, Budapest
2002 Urbis Pictus, Művészetek Háza, Veszprém
2003 Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely
2004 Tavaszi Tárlat, Veszprém
2004 A Magyar Festészet Napja, Millenáris, Budapest
2005 Hommage a Farkas István, Magyar Festők Társasága, Szekszárd
2005 A Magyar Festészet Napja, Olof Palme Ház
2005 MaMü Galéria, Budapest
2005 Őszi Tárlat, Ajka
2005 Plug - Kortárs képzőművészeti kiállítás és vásár, Budapest
2005 Arc poétika, Várfok Galéria - XO terem
2005 Kogart Szalon, Budapest

Díjak
1984 Megyei Tárlat, Veszprém - Nívódíj
1990-1993 Derkovits Ösztöndíj
1991 Művészeti Alap Nívódíj
1997 Magyar Szalon '97 díja, Műcsarnok
1999 Vásárhelyi Őszi Tárlat díja
2000 Munkácsi-díj
2004 Palládium-díj és Római Magyar Akadémia Ösztöndíja
2005 Hommage a Farkas István, Magyar Festők Társaságának díja és az Ajkai Őszi Tárlat fődíja

Művei közgyűjteményben
Axis Gallery, Atlanta (USA)
Brenau University Gallery, Geinsville, Georgia (USA)
Első Magyar Látványtár Alapítvány, Diszel
Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum, Budapest
Kortárs Magyar Múzeum, Dunaszerdahely (SK)
Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém
Ludwig Múzeúm / Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Magyar Nemzeti Galéria

képgaléria

Kaliforniai este, 2000.; vászon, olaj; 60*70 cm; j.j.l.: Sz. L. 2000.
Út a dzsungelbe I. (A botanikuskert I.), 2010.; vászon, olaj; 95*125 cm; j.j.l.: Szotyory L. 2010.
Út a dzsungelbe II. (A botanikuskert II.), 2010.; vászon, olaj; 95*125 cm; j.j.l.: Szotyory L. 2010.
A parkoló / Lakókocsik, 2000.; vászon, olaj; 90*65 cm; j.n.; a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona
A fény, 2007.; vászon, olaj; 80*100 cm; j.j.l.: Szotyory L. 2007.
A felhő, 2009.; vászon, olaj; 100*70 cm; j.j.l.: Sz. L. '09.
A magas vasút - Berlin, 2007.; vászon, olaj; 70*90 cm; j.j.l.: Szotyory L. 2007., f.h.: A város
Villa Doria II., 2010.; vászon, olaj; 115*95 cm; j.b.l.: Szotyory L. 2010.
Nevada, 2008.; vászon, olaj; 95*140 cm; j.j.l.: Szotyory L. 2008.
Elhagyott medence pálmákkal, 2006-7.; vászon, olaj; 95*135 cm; j.b.l.: Szotyory L. 2007.
Fekete pálmák, 2002.; vászon, olaj; 50*65 cm; j.j.l.: Sz. L. 2002., f.h.: Hollywood (kiállítva: Várfok Galéria 2002 nov 5-30; XO Galéria é.n. jan 8 - febr 10)
Állomáscsarnok, 2009.; vászon, olaj; 120*95 cm; j.j.l.: Szotyory L. 2009.; magántulajdon (kiállítva: Várfok Galéria Szotyory - Képregény 2009. 09. 10. - 10. 10.)
A közeledő autó, 2002.; vászon, olaj; 90*70 cm; j.j.l.: Sz. L. 2002.
A repülők, 2001.; vászon, olaj; 50*70 cm; j.n. (kiállítva: Várfok Galéria 2002. nov 5-30.)
Az égi bálna I., 2009.; vászon, olaj; 80*95 cm; j.n. (kiállítva: Várfok Galéria Szotyory - Képregény 2009. 09. 10. - 10. 10.)
Várakozó repülő, 2005.; vászon, olaj; 45*80 cm; j.n. (kiállítva: XO Galéria Elfogadás - Idill 2006.02.22 - 03.18; Magyar Alkotóművészek Háza 2009.09.18 - 10.05; Ajkai Őszi Tárlat 2009 okt-dec; Lovassy Gimnázium Veszprém 2011. 02. 11 - 03. 02.)
Vízalatti repülők, 2001.; vászon, olaj; 50*70 cm; j.n.
Cím nélkül VII., 1996.; farost, olaj; 34*51 cm; j.b.l.: Sz. L. '96.
Cím nélkül XV., 1996.; farost, olaj; 38*41 cm; j.j.l.: Sz. L. / '96.
Cím nélkül, 1996.; farost, olaj; 31*37 cm; j.n.
Cím nélkül XVI., 1996.; farost, olaj; 37*51 cm; j.k.l.: Sz.. L. '96.
Óriás lények találkozása, 2008.; vászon, olaj; 115*95 cm; j.j.l.: Szotyory L. 2008. (kiállítva: Várfok Galéria Szotyory - Képregény 2009. 09. 10. - 10. 10.)
Közeledik a vihar, 2009.; vászon, olaj; 95*130 cm; j.b.l.: Szotyory L. 2007.
Jönnek a repülők, 2009.; vászon, olaj; 95*115 cm; j.j.l.: Szotyory L. 2009. (kiállítva: Várfok Galéria Szotyory - Képregény 2009. 09. 10. - 10. 10.)

A kiállítás létrejöttében közreműködött a


A Fejér Megyei Hírlap híre: Gábor Gina: Megnyílt Szotyory László tárlata (2011. április 2., szombat, 1. o.)
a fehervar.net cikke: Álomszerű valóság (2011. április 6., szerda)
A Fejér Megyei Hírlap cikke: Gábor Gina: Sóvár vágyból született képek - Szotyory László művei a Pelikán Galériában (2011. április 14.)

A fény, 2007.; A felhő, 2009.; A magas vasút - Berlin, 2007.

Villa Doria II., 2010.; Nevada, 2008.

Elhagyott medence pálmákkal, 2006-7.; Fekete pálmák, 2002.

A parkoló (Lakókocsik), 2000.; Út a dzsungelbe II. (A botanikuskert II.), 2010.

Út a dzsungelbe I., 2010.

Kaliforniai este, 2000.

Óriás lények találkozása, 2008.; Közeledik a vihar, 2009.; Jönnek a repülők, 2009.

Cím nélkül VII., 1996.; Cím nélkül XV., 1996.; Cím nélkül, 1996.; Cím nélkül XVI., 1996.

A repülők, 2001.; Az égi bálna I., 2009.; Várakozó repülő, 2005.; Vízalatti repülők, 2001.

A közeledő autó, 2002.

a meghívó

a meghívó

Tisztelt Közönség, Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim!

Szotyory László festményeiből láthatunk egy összefogott, az életmű legjellemzőbb darabjait bemutató, szűk retrospektív válogatást itt most a Pelikán Galériában. Fölmerülhet a kérdés, hogy miért hangsúlyozom az anyag gyűjteményes jellegét, hiszen a felsorakoztatott közel harminc alkotás, a nyolcvanas évek első fele óta folyamatosan gyarapodó életműnek kétségtelenül csak kis részét teszi ki. Azért, mert a kollekció felöleli, ha néha csak jelzés erejéig is, a művész legkarakteresebb munkáit, miközben számos egészen friss vászon is bemutatásra kerül Székesfehérváron. Hogy mik művész jellemző témái? Mindenekelőtt a táj- és városképek, továbbá a repülőket, autókat és az erotikus kis nőcskéket bemutató vásznak. Az életműből egyedül talán csak a korai filmélmények ihlette kompozíciók hiányoznak.
A témakörök felsorakozatása után, ha stilárisan vesszük szemügyre az alkotásokat, elmondhatjuk, hogy enyhén a posztimpresszionizmusból is merítő, álomszerű, figurális festésmóddal találkozunk egyrészt, másrészt, az Amerika ihlette - hatalmas autókat, felhőkarcolókat ábrázoló - kompozíciókat nézegetve, a pop, sőt a hiperrealizmus hatását is megemlíthetjük a képekkel kapcsolatban. De ez még mind kevés, ugyanis ha a festő bukolikus - a tavakat, a romokat, a parkokat megjelenítő - munkáit szemléljük, a romantikát jellemző egzotikum és titokzatosság is eszünkbe juthat róluk. Ez a sokszínű, különböző elemeket összegző szemlélet teszi a képeket időtlenné, sejtelmessé és mindenekelőtt karakteressé. E hosszan sorolt sajátosságok - az idézetik, átiratok - a posztmodern világlátás jellemzői, mely filozófiai irányzat éppen a festő indulása idején élte virágkorát Magyarországon. Sietek viszont hozzátenni, hogy bár fentebb sorolt jellegzetességek mind-mind kitapinthatók a munkákon, Szotyory azért jó művész, mert ezeknek a sokszor időben és térben egymástól távol levő elemeknek a segítségével, vegyítésével sikerült a saját, csak rá jellemző, látszólag könnyed, poétikus, egyéni alkotásmódját kialakítania.
Ezek után, ha művészettörténeti kontextusba akarjuk helyezni munkásságát, mindenképpen a magyar új figurális festők népes táborába kell sorolnunk Szotyory Lászlót. Ez az ábrázolásmód szinte mindig jelen van, ám hol kiteljesedik, hol szinte teljesen eltűnik, művészetünkben. Ha csak a közelmúltra tekintünk vissza, e kifejezésmód gyökereit valahol Csernus Tibor, Konkoly Gyula majd a hiperrealista alkotók körében kell keresnünk. Később, a kilencvenes évek közepén azután ismét felbukkan - többek között - Szépfalvi Ágnes és Szűcs Attila tevékenysége révén. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy például Szotyory mellett Szűcs Attila is festett repülőgépes kompozíciókat.) Ezt követően, egy rövid új konceptuális periódus után, az ezredfordulótól íz új figurativitás ismét meghatározóvá válik a Sensariások csapatának - Kovács Lehel, Szabó Ábel - tevékenysége révén. Nos, ennek a többek között tájképeket is festő, ma már középgenerációnak számító társaságnak, lehet közelebbi rokona, ha a rokonsági fokot nézzük, mondjuk nagybácsija Szotyory László.
De mielőtt túlságosan elkalandoznék a magyar festészet félmúltjának a történetét taglalva, gyorsan visszatérek a Pelikán Galériában kiállított kollekcióhoz. A bemutatást, Szotyory korábban, a 90-es évek közepén készült figurális képei közül a néhány érzékeny ecsetvonással megfestett, fiatal lányokat ábrázoló, erotikától sem mentes egy- vagy kétalakos portréival kezdeném (Cím nélkül, 1996).
A művész a kilencvenes évek legelején az Egyesült Államokban járt. Hazatérte után, az ott szerzett élmények hatására kezdte elfesteni, az esti félhomályból felsejlő hatalmas amerikai személykocsikat bemutató képeit. Az országúti cirkálók azonban sohasem autópályákon száguldó gépcsodák, hanem egy életérzés, az amerikai álom sejtelmes táji környezetben feltűnő antropomorf jelképei (Az estély, 2000). A hatalmas aerobuszok talán még az automobiloknál is jobban megragadták a festő fantáziáját. E repülők, pihenjenek a földön, szálljanak az égben a felhők között, esetleg lebegjenek a táj felett, elsősorban monumentalitásukkal hatnak. E megtermett járművek azonban elsősorban nem a technikát megszemélyesítő ultramodern gépezek, hanem inkább hatalmas méretű állatokra, óriási ámbrás cetekre hasonlító élőlények (Víz alatti repülők, 2001, Égi bálna I., 2009). Jól kifejezi ezt a monumentalitás előtt tisztelgést az Óriás lények találkozása (2009) című festmény, melyen egy gótikus katedrális és a templom méreteivel konkuráló repülő látható. A repülő ugyanolyan hatalmas a kompozíción, mint a katedrális és ezt az érzést a körülöttük nyüzsgő hangya méretű emberek csak még fokozzák.
Ugyancsak amerikai emlékek ihlették a felhőkarcolókat és pálmákat ábrázoló képeket. Ezeket az égig nyúló épületeket és karcsú pálmafákat szintén a titokzatosság, az álomképszerűség jellemzi (A felhő, 2009, Nevada, 2008).
Továbbá most kell megemlítenem, hiszen tematikusan ide tartozik, az igen szuggesztív Állmás csarnok (2009) című enteriőrképet. Ez az óriások építette csarnokbelső engem Piranesi börtöntereket ábrázoló, szürreális, hatalmas tereket megjelenítő metszeteire emlékeztet. A kompozíción feltűnő csarnok ugyanis olyan hatalmas, hogy az emberek szinte eltörpülnek benne, de ami igazán szuggesztívvé teszi a képet az ablakokon betűző fény vastag sugárnyalábjainak sora, melyek földöntúlivá emelik az ábrázolt témát.
Az írásom végére maradtak, mivel belőlük van kiállítva a legtöbb, a kerteket, ligeteket, rezervátumokat bemutató kompozíciók. Ezeken a romantika természetkultuszát megidéző tájképeken titokzatos csalitok, liánok, bozótok és egzotikus fák sejlenek fel. Első látásra a vásznakon ábrázolt buja vegetáció érintetlennek, sőt némiképpen gondozatlannak tűnik, ám ha alaposabban szemügyre vesszük a vad természetet, valahol mindig felleljük benne az ember keze nyomát, az utakat, a romokat, a tavakat (A botanikus kert, 2010, Út a dzsungelben, 2010).
Befejezésül elmondhatom, hogy bravúrosan és könnyeden megfestett, mégis gondolatébresztő, zöldes-kékes színhangulatú, az érzelmekre ható, nívós alkotásokkal találkozhatunk a Pelikán Galériában.


Lóska Lajos

Szotyory László, Lóska Lajos és Revák István

Lóska Lajos megnyítja a kiállítást

A megnyitó közönsége

A megnyitó közönsége