2016. március 3-25.:
Szolnoki Szabolcs
Társas magány
a Next Art Galériában.

A kiállítást megnyitja: Készman József művészettörténész.

Szolnoki Szabolcs Társas magány-című kiállításán a kitaszítottság és az elveszettség érzése kap főszerepet. A mai kor felgyorsult és digitalizált világában visszatérő probléma az elidegenedés jelensége. A látszat és látvány vezérelte társadalomban szinte elmosódik a határ valóságos és álságos között.
Számos élethelyzetben, történésben fel lehet fedezni nyomait a "társas magány" jelenségének. A közösségi média uralta világban a felszínes figyelem, a feloldatlan feszültségek, elfojtott érzelmek a későbbiekben komoly társadalmi problémák kialakulásához vezethetnek. Szolnoki az emberi lét konfliktusait finom utalásokkal fogalmazza meg képein.
A művész változatos színhasználata, helyenként lazúros, máskor pontos festésmódja álomszerű sejtelmességet kölcsönöz a statikus jeleneteknek. Az elmosódó kontúrvonalak kiragadott emlékképekre utalnak. Festésmódja, kompozíciói több képén a lipcsei iskola, a kolozsvári festészet új generációját idézik. Szolnoki válogatott jelenetek sokféleségén keresztül igyekszik körbejárni a választott téma kereteit. A néhol drámai felhangot idéző képek sora mellett egy-egy szinte humorosnak mondható jelenettel enyhíti a feszültséget.
Szolnoki munkáit sokszor átszövi egyfajta finom vágyakozás, szereplői kitekintenek a képek teréből, a mesterséges környezet és a benne élők viszonya megbomlik és véletlenszerűvé válik. Az alakok néhol fátyolszerűvé, áttetszővé, jelzésszerűvé válnak, nem uralják saját életterüket. Képein érzékletesen jelenik meg a társadalmi szintű szorongás, az egyén saját életén való kívülállásának alapélménye.