A pszichológia egyik igen titokzatos ága a grafológia. Ennek hívei összefüggéseket keresnek az írás és annak szerzője között. Figyelmesen elemezve a legapróbb részleteket - mint pl. a betűk hosszúsága, szélessége, dőlése és távolsága - a grafológusok olyan következtetéseket vonnak le, amelyekkel körvonalazni tudják a személyiség pszichológiai portréját.
Úgy vélem, a mélyebb megismerés érdekében nem csak a leírt betűket, az ösztönösen vezetett sorokat, vagy rajzokat vethetjük pszichológiai analízis alá, hanem magát az alkotást, jelen esetben az elkészült plakátokat is.
Igaz, különösebb pszichológiai felkészültség híján is nyilvánvaló, hogy
- határozott jellemre következtethetünk a nagyobb foltokból és vastag vonalakból álló munka láttán
- és bátortalanabb szerzőt képzelünk a finom, aprólékos vonalvezetéssel készült alkotások mögé,
- a virágos ornamentika a romantikusok eszköze
- az analitikusan gondolkodók pedig geometrikus formákkal kommunikálnak.
Mindezek után bátran állíthatom, hogy az itt kiállított munkákon keresztül szintén sok minden kiderül számunkra Varga Gábor Farkas személyiségéről.
Éspedig:
- azonnal látjuk, hogy komolyan gondolkodó, határozott emberrel találkoztunk, akinek van véleménye a világról és rendelkezik olyan egyéni eszközökkel, hogy azokat el is tudja mondani. És nem is akárhogyan. Gábor ugyanis igen precíz, pontos a benne ébredő gondolatok plakátnyelven való megfogalmazásában.
Bemutatott munkáin - bármekkora méretűek is legyenek - átsüt az a hallatlanul fontos és ebben a művészeti ágban nagyon kívánatos hajlandóság arra, hogy az adott témát sokoldalúan analizálja.
Alkotásai annak ellenére, hogy igen gazdag térbeli fantáziáról tanúskodó metaforákból épülnek fel - világosak és érthetőek. A plakátra jellemző sajátos, az egész világon értelmezhető "grafikai eszperantó" nyelvén fogalmaz.
Ezáltal:
posztereinek üzenetei egyetemesek: tehát nem csak ott és azok számára érthetőek, ahol és akiknek eredetileg készültek, hanem mindenki számára az, legyen a szemlélő akár világ bármely más, távoli vidékéről való is.
Pontosan ennek köszönhető, hogy Gábor többször képviselhette már munkáival Magyarországot és Székesfehérvárt különböző nemzetközi kiállításokon. (Köztudott, hogy az ilyen alkalmakkor nagyszámú nemzetközi zsűri választja ki a legjobbakat sok ezer műből.)
Kiderül róla az is - és nagyon fontosnak tartom, - hogy mekkora lokálpatrióta Gábor. Annak ellenére, hogy sokan úgy tartják, hogy Budapesten kívül kevés helyen történik izgalmas dologok ebben az országban, ő következetesen lojális, ragaszkodik szűkebb hazájához és intenzív művészeti kapcsolatot ápol az ő különleges, királyi városával: Székesfehérvárral...
Látjuk, hogy mennyire szívén viseli az őt körülvevő világ sorsát: munkáin gyakran jut kifejezésre természetszeretete illetve a környezetszennyezés iránt érzett aggodalma. Arra hívja fel a figyelmet általuk, hogy a természet törvényein átgázolva saját magunkat tesszük tönkre. - ilyen például a "Stop global warming!" (állítsuk meg a globális felmelegedést) sorozata - megjegyzem, ennek kapcsán megnyilvánul - helyenként szarkazmussal fűszerezett - kiváló humorérzéke is....
Gábor tevékenységét és elkötelezettségét szakmai környezete is értékeli:
2008-ban Tóth Tamással, Baráth Dáviddal, Sáközi Románnal, Szugyicki Istvánnal azaz a legfiatalabb művészi nemzedék első erőteljes képviselőivel együtt felvették őt a Magyar Plakát Társaság tagjai közé. Lassanként ugyanis az ő generációjának kell átvenni a felelősséget annak a magyar plakátnak a sorsáért, amelynek hírnevét olyan előttünk járók alapozták meg, mint Berény, Bíró, Bortnyik vagy Konecsni.
Hamarosan, június 3-án, a Varsói Magyar Intézetben nyílik plakátkiállítás, ahol a hazai kiállító között jelen lesznek Gábor munkái is, csakúgy mint az 5-én nyíló igen rangos Varsói Nemzetközi Plakátbiennálén - ahol összesen heten képviselik a magyar színeket... Biztos vagyok benne, hogy alkotásainak ereje és munkáinak beszédessége fontos alapja lesz a közös sikernek. Varga Gábor tárlata nem csak neki magának jelent ünnepet, hanem mindannyiunk számára, akik szeretjük a plakátot, a kultúrát és Magyarországot.
ÉS VÉGÜL: Gábor katalógusában ezt a mottót találtam:
"A jó plakát nem mindenkinek tetszik, de mindenkinek feltűnik"
az idézet 1907-ből való, Ernst Growald grafikustól származik,
de én találtam ugyan ettől a szerzőtől még egy másik, ide kívánkozó godolatot is:
"Ha meggyőzödtünk arról, hogy tálentumos művésszel van dolgunk, engedjük át neki a plakát megteremtését."
Dolgozzon hát a Gábor...