Liverpool Biennále 2010. > Touched > THE HUMAN STAIN
Kis Róka Csaba a politika korrektségnek fittyet hányva, a kimondatlan birodalmában kutatja a kollektív tudattalan rétegeit. Képein a klasszikus zsáner műfajok keverednek iróniával, kegyetlenséggel és céltalan erőszakkal.
Kis Róka Csaba festményei a trauma, a társadalmi megbélyegzés és a politikai elnyomás jelenségeire reflektálnak, láthatóvá téve az egyén rendszer általi beprogramozottságát. Képein direkt és allegorikus formában egyaránt megjelenik a hatalom, mely olyan fogalmaink meghatározója, mint a szégyen, romlottság vagy megvetés: ennek legjobb példái katonai egyenruhát vagy bürokrata sapkát viselő férfialakjai. Bölcs idős férfiak (akik az ókori filozófusok büsztjeire emlékeztetve kritikailag utalnak a konzervatív oktatásra és a kulturális tradíciók örökségére) is gyakori szereplői bestáriumának. Ábrázolt alakjai gyakran csonkoltak: az antik szobrokhoz hasonlóan hiányzik lábuk vagy karjuk.
Festményei szereplői épp annyira elszenvedői, mint okozói az erőszaknak; a jó nem különböztethető meg a rossztól. Csakúgy mint Petronius Satyriconjának, központi témája a homoszexualitás és a szerelmesek kor- vagy státuszkülönbségből adódó feszültsége. A képeken megjelenített számos szexuális deviancia révén festményei talán még inkább de Sade márki Szodoma százhúsz napja című regényével hozhatók párhuzamba. A festő keveset bíz a néző képzeletére. Mindezek ellenére Kis Róka Csaba munkái mégsem válnak vulgárissá, hiszen első ránézésre is egyértelmű, hogy az ábrázolások groteszk allegóriák és az alakok hiperszexualitása a hatalmi visszaélésre való utalásként értelmezhető.
Pikareszk regényekhez hasonló képi világa gátlásainkkal szembesít bennünket és legszégyenletesebb lelki jellemzőink teljes látleletét adja. Kis Róka Csaba egy szellemes csavarral újraértelmezi Hieronymus Bosch és Francisco de Goya munkásságát és örökségét, megfűszerezve egy kis bizarral, queer elmélettel, gótikussal, képregényesztétikával és a fiatalok szubkultúrájával. Egyesek szerint munkái egyenesen tébolyultak. Mégis, az ő érzelmileg diszfunkcionális (a társadalmi közhelyek és elvárások által elnyomott) karakterei játékos és ironikus formában kétségtelenül felfedik az egyén sötét oldalát.
forrás
forrás