Az utóbbi évtizedekben egyre inkább jelen van a közéletben az a szándék, hogy magánembereket, a kulturális területen is elkötelezett közéleti, művészetbarát polgárokat ösztönözze a kortárs művészet pártolására, mecenálására. A műgyűjtés is egyfajta mecenatúra, mely hosszú távon okozhat örömet alkotónak és művésznek egyaránt. Jó esetben pénzügyi befektetésnek sem utolsó.
Székesfehérváron is egyre gyarapodik azon magánemberek száma, akik kép- és műtárgyvásárlásaiknál az egyszerű "tetszik, szívesen nézném a lakásomban, van rá pénzem, megveszem" gondolatsor után hozzáteszik, hozzátehetik: gyűjteményt fejlesztek, építek.
Kiállítás-sorozatunk, amit 2008-ban indítottunk, az ő kollekcióikból kíván bemutatni egy-egy tárlatra valót.

2011-ben az Altorjay gyűjtemény grafikai anyagából válogatunk
A gyűjtemény Dr. Altorjay András és Dr. Ötvös Ágnes tulajdona, de részesülnek belőle felnőtt gyermekeik is. A grafikák mellett festményeket, szobrokat, fotókat is tartalmazó, a családi otthonon túl Zsuzsa és Luca lakását, a rendelők falait díszítő gyűjteményből erre a kiállításra csak egyedi és sokszorosított grafikai munkákat válogattunk. Úgy gondoltuk, hogy ez a válogatás jól mutatja a gyűjtemény "történetiségét", s az egész gyűjtemény bemutatásához galériánk úgyis kicsi. A kiállítás egyik termében helyeztük el az első, az 1970-es években Képcsarnoki kereskedőktől vásárolt munkákat: a zalaegerszegi grafikus Gácsi Mihály alkotásait, Barcsay Jenő elvont táját, Somogyi Győző, Gyarmathy Tihamér, Szalay Lajos rajzait. Ennek a résznek különösen szép egysége: Ferency Béni szobrászművész balkezes rajzait mutatja. Az alkotó testének jobb oldala teljes lebénulása után bal kézzel is megtanult festeni, rajzolni. Ezen munkái életműve különös, példamutató és megrázóan felrázó részét alkotják.
Középső termünkben található, és a kiállítás külön egységének is tekinthető, az 1983-tól kezdve évente a gyűjtő megrendelésére készült kisgrafikák sorozatát. A sorozat érzékelteti az 1980-as évek elején Székesfehérvárra költözött, majd fehérvárivá lett házaspár élettörténetét is. Az Ecsedi Máriától 1983-ban, '84-ben, Ujházi Pétertől 1986-ban, majd több mint egy évtizeden át (1989-től) Kass Jánostól megrendelt kisgrafikák mesélnek. Mesélnek az ismeretlen világba, a vállalkozói létbe való ugrásról, az otthon és rendelő építésének nehéz időszakáról, meghatározó olvasmányélményekről, hitvallásról. Ezen grafikák "programját", - esetenként szövegét -, az ábrázolandó irodalmi, vagy mitológiai figurát a megrendelő határozta meg. Tárlatunk érdekessége, hogy a kiállítás bemutatja a sokszorosított grafikák nyomódúcait is, melyek a gyűjtő tulajdonában vannak. A sorozat két évvel ezelőtt Kass János betegségével és halálával megszakadt. Talán a következő években, egy új művész-társalkotó megtalálásával folytatódhat.
A gyűjtemény otthon maradt, festészeti részét leginkább a harmadik teremben elhelyezett munkák illusztrálhatják. Mennyiségben is meghatározóak a szelíden színes, mélyen humoros és ön-ironikus Ujházi képek. El Kazovszkij, Hegedűs 2 László vászon alapú munkái is otthon, állandó helyükön maradtak, de kiállításunkon levő, papíralapú munkáik is életművük fontos elemei, reprezentánsai.
A gyűjtemény "szerzeményezése" részben esetleges, de az évek során egyre inkább irányítottabbá vált. Fontos szerepet kapnak a Fehérváron élő alkotók. Megtalálhatók benne a gyógyított művészek ajándékai éppúgy, mint a felkeresett művészektől vásárolt, vágyott alkotások.
A házaspár kevés szabadidejében szívesen látogat tárlatokat. Ha sikerül megnyitókon részt venniük, jó pár művészt ismerősként, barátként üdvözölnek. Tájékozódásukban továbbra is fontos támpontot jelentenek a Fehérváron megrendezett, a Szent István Király Múzeum vagy a Pelikán Galéria kortárs kiállításai. Az is egyre gyakrabban fordul elő, hogy Budapesten élő gyermekeik hívják fel figyelmüket egy-egy a szülők által eddig ismeretlen alkotóra, tárlatra.
Sokfajta gyűjtői életút és magatartás közül Altorjay Andráséké bizonyos szempontból tipikus, hasonlít más orvos-gyűjtői úthoz. Egyedibb talán abban, hogy bátrabban kortárs és biztosabban érték-központú. Kezdetben is határozott, jó érzékkel válogatott tárgyaik alapján művész-ismerőseik közül többen barátaik lettek, segítették, segítik tájékozódásukat.
Gyűjtésükben továbbra sem elsődleges szempont a felhalmozás. Választásaik egy inspiráló, műalkotásokkal körülvett élettér kialakítására tett kísérletet szolgálnak.