1899-ben végzett az Iparművészeti Iskolán Loránfi Antal tanítványaként. Dolgozott a Herendi Porcelángyárban, és hosszú időt töltött Olaszországban tanulmányúton. 1904-től szerepelt kiállításokon. 1914-ben bevonult, Przemysl ostromakor orosz fogságba esett. Szibériába került, ott készített egy 180 darabos akvarell kollekciót és 200-nál több plakettet. 1918-ban megszökött. 1919-ben a Nemzeti Szalonban rendezett gyűjteményes kiállításán a hadifogságban készült műveit is bemutatta. 1921-től a Tanárképző Főiskola tanára volt. Főleg plakettjei, érmei ismertek, de készített portrékat (Kornis Gyula, 1927), emléktáblákat, síremlékeket és több háborús emlékművet is (Nagykáta; Sződ; Bp., Margit-híd budai hídfő: Przemysl-emlék).

Nagy Ildikó