1958 és 1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula és Ék Sándor növendéke. Évfolyamtársaival, Bak Imrével és Nádler Istvánnal, Molnár Sándor zuglói lakásán találkoztak, s a tiltottnak számító modern művészetet tanulmányozták, látogatták a félreállított progresszív alkotók - Kassák Lajos, Gadányi Jenő, Korniss Dezső, Gyarmathy Tihamér - műtermeit. Stilárisan a szentendrei hagyományokhoz kapcsolódott. 1968-ig tartó útkereső periódusára egyaránt hatott Barcsay konstruktív és Gadányi oldottabb, színgazdag piktúrája. 1968-ban a prilepi (Macedónia) művésztelepen alakult ki sajátos, megnövelt raszter pontokat, cseppformákat alkalmazó festői stílusa. Kevés motívummal dolgozik, szinte minden művének a stilizált, redukált ember figura, a bábu a főszereplője, melynek a gyakran ablakra utaló geometrikus elemek - négyzet, téglalap - szolgálnak keretül, az organikus fejlődést szimbolizáló hullámvonal is feltűnik munkáin. 1971-től rendszeresen készít plasztikákat. Köztéri munkái közül említést érdemel a Győrben látható 1956-os emlékműve, a Golgota (1993).
Munkácsy- (1985) és Kossuth-díjas (1993) művész.

A hazai neoavantgárd kiemelkedő alakja, a szobrász, festő, grafikus Deim Pál, 84 éves korában, 2016. május 9-én súlyos betegség után hunyt el. 2016. június 3-án temették el Szentendrei katolikus temetőben.