Önarckép (Self-portrait)

leltári szám: 94.204.1.
méret: 490 x 348 mm

korszak: 1910-es évek
képzőműv. ág: egyedi grafika
műfaj: önarckép
technika: pasztell
anyag: papír

Nagy István művészetének állandóan visszatérő motívuma anyja portréja és az önarckép. Ez utóbbiakon büszkén, dacosan tekint a világba, mint makacs székely ember, aki festészetében nem ismer megalkuvást, nem függ a megrendelők ízlésétől, s divatos irányzatok helyett csak alkotói hitének engedelmeskedik. Az érett korszakában készült Önarckép határozott lendületes vonalai nyomán életre kel szárnyaló, lángoló személyisége, kit egy kortársa így írt le: "Keveseknek adatott meg látni azt, hogy a vászon előtt hogyan feszül át csupa szemmé, csupa izommá ez a csöndes beszédű, ezüstös fejű művész: birkózik az anyaggal. Először a fekete rajzszén adja meg a színes alapon fekvő rajzot. Erre jönnek a színes kréták színfoltjai. A csupa izom nekifeszülő, erőt sugárzó alkotó szúrósan összeszorított szemei csupán ekkor enyhülnek barátságosabbá ide-oda szökellésükben a kép és a modell között. Ez az erő, ez a győztesen verekedő biztonság a titka Nagy István legendássá vált fél órájának".

Kolozsvári Mariann