1864-65 között Thomas Ender, bécsi tájképfestő tanította a nagyőri kastélyban, 1872 őszétől a müncheni akadémia tanulója volt Strähuber osztályában, majd 1873-ban Otto Seitznél. 1874 őszén a párizsi École des Beaux-Arts növendéke Isidore Pilsnél. 1875 tavaszán Barbizonban barátkozott össze Paál Lászlóval, ősztől apja saját műtermet bérelt számára Párizsban. 1876-ban állított ki először a Párizsi Salonban. 1877-ben került először Szolnokra, ahol Deák-Ébner Lajossal, Pettenkoffennel és Tina Blauval ismerkedett meg. A 70-es évek végén sokat időzött Rómában, Firenzében, Nápolyban. 1881-ben Bécsben telepedett le, itt ismerkedett meg a bécsi hangulati impresszionizmus mestereivel, Emil Jakob Schindlerrel, Robert Russ-szal, Wilhelm Bernatzikkal, s itt ismerte meg életre szóló nagy barátját, az egyszerű váci fuvarost, Kurdi Bálintot is. Párizsban rendezte első és egyetlen gyűjteményes kiállítását 1897 tavaszán. 1898-ban Pesten állami Nagy Aranyérmet nyert a Hegyi táj című képével. Ekkoriban ismerkedett meg Wolfner Józseffel, aki vállalta Mednyánszky képeinek értékesítését, anyagilag támogatta festőt. 1903-ban kötött szerződést a Singer és Wolfner céggel képei értékesítéséről. Sokat utazott, elsősorban Pesten és Bécsben lakott, ahol műtermeket tartott fönn. 1906-ban meghalt Kurdi Bálint (Nyuli). Mednyánszky ettől kezdve naplóit a meghalt baráthoz címezte, többször fölkereste Nyuli szüleit, kijárt a váci temetőbe Nyuli sírjához. 1914-ben, sógora közbenjárására sikerült elintéznie, hogy a frontra kerülhessen haditudósítónak, a Budapesti Hírlap és az Új Idők rajzolójaként. 1917 végétől egészségi okokra hivatkozva többször szabadságoltatta magát, többé már nem került ki a frontra. A háború végét Bécsben élte meg, súlyos betegen. A hagyatékával kapcsolatos szerteágazó pereskedések egészen 1924-ig tartottak.