Apja Wolfner József, a Singer és Wolfner kiadó alapítója, tulajdonosa, ő maga a cégnek örököse, 1932-től 1944-ig vezérigazgatója. Művelt, vagyonos polgár, az elegáns felszín alatt szorongó, lidércnyomásos víziókkal küszködő festő - ez a Kafka-i kettősség motiválja egész életművét. 15 éves korában Mednyánszky Lászlótól, később Nagybányán Ferenczy Károlytól, 1912-től a párizsi La Palette festőiskolában tanul. Az 1920-as évek elején Budapesten sötét tónusú, expresszív olajképeket fest. 1925-ben Párizsba megy, áttér a temperára. 1929-ig derűs színvilágú, franciás könnyedségű, a kubizmushoz közelítő kompozíciók kerülnek ki ecsetje alól. 1930-tól - még Párizsban - kezdetét veszi Farkas "nagy korszaka": egymás után születnek - léleklátó szürrealizmus jegyében - a különös álmok, az elidegenedés, a magány képei. 1932-ben haza kell térnie, itthon életének gyötrő ellentmondásai, az egyre fenyegetőbb, apokaliptikus kor tragikus mélységeket nyit meg képein. Az 1930-as évek végén visszatér az olajfestéshez. 1944-ben koncentrációs táborba hurcolják, s Auschwitzban - egyes tanúk szerint már az odavezető úton - meghal.