Budapesten Fellegi Emil dekoratív festőnél, majd Korcsek János arcképfestő műhelyében dolgozott. 1903 decemberében Lyka Károly segítségével eljutott Münchenbe, 1905 őszén Párizsba utazott, a Julian Akadémia esti tanfolyamán tanult, de leginkább a szabadban festett és a múzeumokat látogatta. 1907 elején hazatért és ösztöndíj segítségével beiratkozott a Mintarajziskolába. Ferenczy Károly növendéke lett, de 1908-ban kimaradt. Rajzait, karikatúráit a Fidibusz és az Izé című élclapok közölték. 1909-ben rendezte első önálló tárlatát a Művészházban. 1911-ben Belgiumba utazott, főleg a kikötők világát rajzolta, festette. 1915-ben segédszolgálatosként behívták katonának, de egészségi állapota miatt a badacsonyi hadikórházba került, ahol megismerkedett későbbi feleségével. 1916-ban a Képzőművészeti Szabadiskolában tanított Pesten, Kernstok, Rippl-Rónai és Vedres Márk társaságában. 1918-tól Keszthelyen élt. A nyarakat a badacsonytomaji présházban töltötte, telente Budapestre költözött. Új stílusú balatoni képeit 1922-ben a Nemzeti Szalon kiállításán, majd 1923-ban a Belvedere tárlatán mutatta be. 1924-től rendszeresen szerepelt a KUT bemutatóin, 1927-ben az elnökség tagjává, 1938-ban a társaság elnökévé választották. 1929-ben Tátrafüredre, 1929-ben és 1938-ban feleségével együtt Itáliába utazott. A háború során pesti lakásukat bombatalálat érte, mintegy 70 alkotása pusztult el. Halálának 20. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Galéria emlékkiállítást rendezett műveiből, 1973-tól Badacsonyban emlékmúzeum mutatja be munkásságát.