A szegedi fa-és fémipari szakiskolában tanult, majd fafaragóként dolgozott Münchenben, Salzburgban, Innsbruckban, kőfaragóként Zürichben. Állami ösztöndíjjal került az Iparművészeti Iskolába, ahol 1902-05 között Mátrai Lajos György növendéke volt. 1905-10 között, nagyrészt Torontál megye ösztöndíjával, a brüsszeli akadémián tanult Ch. van der Stappennél. 1910-ben jött haza. 1911-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1914-16-ig a fronton volt. 1924-38-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Pályája kezdetén a belga szimbolizmus hatására lírai, érzelmes hangvétel jellemezte műveit. Ezt váltotta fel a 20-as évektől egy keményebb, neoklasszikus formálás. Első sikerét 1908-ban érte el a Műcsarnok Téli Tárlatán (Rökk Szilárd-díj), és ettől kezdve pályája folyamatosan ívelt felfele, sok megbízást kapott, de művészetének legjobb darabjai az aktok, kisplasztikák. Fő műve a Bigéző fiú (1920), és érdekesek színes márványokkal kombinált, elegáns női arcképei.

Nagy Ildikó