szobrász, ötvös, grafikus, éremművész.

1922-től Győrben élt, ahol édesapja aranyműves műhelyében dolgozott. 1940-ig vésnöki munkából élt. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár osztályába járt, de rövidesen ott hagyta, és 1927-29-ben gyalog bejárta Olaszországot, Dél Franciaországot. 1927-től készített rézkarcokat, 1931-től szobrokat. Munkáit kezdetben hajlított és kalapált rézlemezből készítette, 1932-től fából, majd 1933-től kőből is. 1934-ben végleg felhagyott a festészettel. 1931-től folyamatosan szerepelt kiállításokon. 1938-ban nagy utazást tett Erdélyben. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte, a balatoni táj művészetének fő ihletője lett. A háború után Budapestre költözött, 1946-60-ig az Iparművészeti Főiskola, 1981-86 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Az 1940-es évektől jelentős illusztrátor, 1947-től készített érmeket is. 1973-ban súlyos szívműtéten esett át, a faragásról le kellett mondania. Többször járt Olaszországban, 1966-ban kiállított a Velencei Biennálén. Tagja volt a KUT-nak (1941-49) és a Szinyei Társaságnak (1945-49). Több díjat kapott, köztük: Munkácsy-díj (1954); Kossuth-díj (1957); Premio Carrara (1959); Érdemes Művész (1967); Kiváló Művész (1972). Számos egyéni kiállítása volt, melyek közül kiemelkedik a tihanyi múzeumban, 1965-ben rendezett nagysikerű tárlata. Retrospektív kiállítását az MNG rendezte meg 1976-ban. 1979-ben Győrben Borsos Múzeum nyílt. 1992-ben Pécsett, a Martyn Múzeumban művészérmeiből rendeztek kiállítást. - Korai művei erősen archaizálóak, hangvételük drámai, komor, de olykor jelen van a lírai érzékenység, a finom melankólia is (Merengő, 1937). A későbbiekben művészetének ez a vonása erősödött fel. Fő művei az 1960-as években készültek, és az európai szobrászati hagyománynak a Hans Arp, Constantin Brancusi nevével jelzett vitális irányához tartoznak. Különleges kövek és harmonikus formák idézik meg bennük a természet és a mítosz rejtett összetartozását. Kiemelkedő portrékat készített a magyar irodalmi és művészeti élet kiválóságairól (Egry József, 1951; Szabó Lőrinc, 1961; Kassák Lajos 1964).

Pallag Márta

Könyvei:

Visszanéztem félutamból. Bp., 1971 (önéletrajz);

A toronyból. Bp., 1979. (művészeti írások).