Kalapos paraszt (Peasant with Hat)

leltári szám: 94.205.1.
méret: 437 x 306 mm

korszak: 1910-es évek
képzőműv. ág: festészet
műfaj: portré
technika: pasztell
anyag: papír

Nagy István Székelyföld szülötte, vándorlásai során mindig a földet, s földijeit festette. A paraszti lét súlya alatt fogant látásmódja, így portréiban nem a kívülállók hamis idilli szemléletével, nem is távolból sajnálkozó naturalizmussal ábrázolta alakjait, hanem az egy tőről fakadás, a közös teher őszinteségével. "Semmi cukor és semmi ecet" - ahogy Kosztolányi írja lelkesen egy 1923-as kiállítása kapcsán - "hiszen e képeken a parasztok úgy jelennek meg, ahogy élnek, elkallódva, igénytelenül és kiemelve egyszerre, majdnem véletlenül a művészet fényébe, csodának". A "témában a lelket" kereste, a felület alatt a vibráló "belső hűséget". Erőteljes vonalakkal, súlyos kréta foltokkal egyre szuggesztívebb módon igyekezett a lényeghez. Jó székelyhez méltóan egyre szűkszavúbban és tömörebben fogalmazott, megragadva övéinek egyszerű, de nemes lényét. Kalapos paraszt című képén már érzékelhetőek ennek a törekvésnek a jelei, mellyel a maguk csodájában jelennek meg a parasztok, kik kóchajat és szögbajuszt viselnek.

Kolozsvári Mariann