Hiúság (Vanity)

leltári szám: 89.16.1.
méret: 44,8 x 69,9 cm

korszak: 1900-as évek
képzőműv. ág: festészet
műfaj: életkép
technika: olaj
anyag: vászon

Körösfői-Kriesch gyökeresen új művészeteszmény szolgálatába szegődött. Meggyőződése szerint csak a közösség számára hasznos, az egyén számára gyümölcsöző, a közgondolkodást jobbító, az erkölcsöket javító művészet bír létjogosultsággal. Művészetesztétikája az angol preraffaelliták nyomán újraélesztette a tanító művészet középkori ideálját, s ezzel együtt a kép gondolati tartalmának igényét. E fordulat nagy erejű nyitánya volt az Ego sum veritas et via (1903), amit szimbolikus kompozíciók sora követett. A Hiúság és a később készített művek (Az öröm, 1914; A szeretet, 1915; A gyűlölet, 1915) a barokk emblematikák hagyományait felújítva és újraalkotva elvont erkölcsi fogalmakat személyesítettek meg. Körösfői-Kriesch a Hiúság irodalmias témáját a szecesszió dekoratív, lényegretörő formanyelvén, egyéni szimbólumalkotással formálta meg. Festménye 1909-ben szerepelt a Gödöllői művésztelep reprezentatív tárlatán a Nemzeti Szalonban, majd a festő 1921-ben megrendezett emlékkiállításán is. A Hiúság morális oktató célzata nyilvánvaló. Az önteltség mételyét a "femme fatale" élveteg csábítása, tetszelgő önszeretete testesíti meg, míg "áldozatát" a testi gyönyöröknek behódoló kéjsóvár férfi. A bűnre csábító csalétek maga a női test, az érzékek felkorbácsolásának eszköze. Szuggesztív kettősüket buja növényzet öleli körbe, s a fojtogató indák mögött a végzetszerűen bekövetkező bűn (talán a féltékenység) démona leselkedik következő zsákmányára. Körösfői intése arra a külsőségeket, érzéki élvezeteket hajhászó modern szerelemre irányult, amelyet Ady Endre A magunk szerelmében ekképp fogalmazott meg: "Szerelmes álarc minden arcon,/ Türelme nincsen senkinek,/ Perzsel-fagyaszt és ver mindenkit/ A csókos, buja láz-hideg."

Révész Emese

Irodalom:

Lyka K.: Szimbolikus rajzok. Művészet,'1905', 1-17.;

Dénes J.: Körösfői-Kriesch Aladár. Bp.,'1939', Életmű-katalógus: 116.;

Lóska L.: Körösfői-Kriesch Aladár: Hiúság. In Városi Képtár. I. m. 16.

Kiállítva:

Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándorék és a gödöllőiek kiállítása. Nemzeti Szalon, Bp.,'1909', Kat. sz.: 30.;

Körösfői-Kriesch Aladár emlék-kiállítás. Belvedere, Bp., 1921. X-XI. Kat. sz.: 3.;

A múlt századforduló művészete a székesfehérvári gyűjteményekben. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 2001. XI. 16 - XII. 21., Kat. sz.: 16.;

A gödöllői művésztelep 1901-1920. (Kat.), Gödöllői Városi Múzeum - Iparművészeti Múzeum, Gödöllő,'2003', Kat. sz.: 170.

Reprodukálva:

A múlt századforduló művészete... 13.;

Városi Képtár... 17.;

A gödöllői művésztelep... 315.

Özv. Kriesch Aladárné